Oldalak

Márai Sándor idézetek

/ 1900 - 1989 /

 

A 20. század egyik legismertebb magyar íróját munkássága során

hol a végletekig magasztalták,

hol pedig a nevét sem voltak hajlandóak kiejteni.

Ez a kettősség az ő viszonyát is meghatározta Magyarországgal

és a hazai irodalommal, aminek végül

a legnagyobb műveit hagyta örökül.

 

MÁRAI SÁNDOR

 

Ez a legnagyobb fájdalom az életben,

mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

 

Az élethez nemcsak virtus kell (…) és okosság,

hanem türelem és jámbor szándék is (…),

egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés,

mely nélkül nincs összhang a szívekben.

 

A végén nem számít semmit a világ.

Csak az számít, ami a szívünkben marad.

 

Az ember nem tud mindent szavakkal, de mindent tud a szívével.

 

Egy sikeres kapcsolat záloga az,

hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret.

 

Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük,

hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában

a legközönségesebb és a legegyszerűbb.

Egyszerre látjuk az élet szerkezetét:

a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek,

a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat,

s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak,

egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.

 

A szerelem olyan, mint a villamosság:

csak bizonyos légköri feltételek mellett jelentkezik.

 

Emberek között, akik valaha szerették egymást,

nincs és nem is lehet soha igazi harag.

Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító,

váró harag… nem, ez lehetetlen.

 

A szeretet végtelen és tud várni.

 

Vannak férfiak, akik nőiesek, s akiknek éppen ez kell,

hogy szeressék őket.

De aztán vannak másfajta férfiak,

akik legfeljebb csak elviselik a szeretetet, úgy, ahogy.

 

Most minden nagyon fáj még

. Majd jön az élet,

és csodálatosan eligazít mindent

amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen.

 

A szerelem (…) nemcsak az ágy,

s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés,

a várakozás, a reménykedés pillanatai,

melyek egymás felé taszítanak két embert.

 

A bűn nemcsak az, amit megteszünk.

Bűn az is, amit szeretnénk, de nem vagyunk elég erősek.

 

Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell.

Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz,

hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.

 

Semmit nem bánok, ami történt,

és csak azzal szemben van “bűntudatom”, amit elmulasztottam.

 

 

Márai Sándor idézetek hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső

 

 

" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
 


" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
 legszebb
napja
legyen."



" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."



" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."



Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."



" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
  magukat. "
/ Németh
   László /



" Egy kedves
szó olyan,
mint a
 tavaszi
napsütés."



" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
 melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "



" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."


0.03 mp