Oldalak

A virágok királynője

 

 

Bölcs Alfonz:
Rózsák rózsája

Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörű rózsa, angyali fényű,
Vágyó, boldog virág, szűz erényű –
Malaszttal teljes, áldott szépségű –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnőm, kit szeretve szeretnem kell,
Őrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bűntől bűzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.

(Fordította: Pál Dániel Levente)



Angel : Rózsa

Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…

Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.

Rosszra fordult a sorsa…
Gonoszság tintája végig befolyta.
Szépségét a földbe tiporta....
Többé már csak egy fekete rózsa.

Tüskés szárát a szél is elsodorja,
Szirmait búsan hullatja a porba.
… Elszállt életével minden álma,
Emlékét nem őrzi más, csak a sötétség árnya…


Dal a rózsáról

A szép leány a bucsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szála
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz a múltból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka kőnyű csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez a csók volt
Sejtelmes, végső »Isten hozzád!«

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szíve;
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kis lánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!

(ismeretlen )



Rózsaszüret


Királylánynak kötök ma csokrot,
piros, fehér és sárga rózsát,
haldoklik a bús rózsaerdő,
elvérzik a gallyon a jóság,
piros, fehér és sárga rózsák.

Pufók, vigyorgó hold kacag fenn,
halotti árnyékok osonnak,
sápadt az éj, sápadt az arcom,
hideg szelek fújják a holdat.
Halotti árnyékok osonnak.

Haragvó rózsákkal verekszem,
és vérrel áztat száz hazugság,
cirógatnak virágos ágak,
alattomos, gonosz cicuskák,
és vérrel áztat száz hazugság.

Csurog a holdfény és a vérem,
a földre vág egy gúnyos ördög,
eltépi lebegő ruhámat,
karmolnak égő rózsakörmök,
a földre vág egy gúnyos ördög.

Csupa piros seb már az arcom,
s megyek előre zúzva, marva,
belém hasít a tearózsa,
akár a tigris szörnyü karma,
megyek előre zúzva, marva.

Mezítlen mellel földre fekszem
s kacagva talpra ugrom újra,
egy gőgös ár reám viharzik,
s szegény, szegény szemem kiszúrja.
Kacagva talpra ugrom újra.

Töröm a csokrot, éji kertész,
vérezve és vakon tusakszom,
sebes mellem vérszínü rózsa,
halvány kamélia az arcom.
Vérezve és vakon tusakszom.

Temetkezik a csillag is fenn.
De te ne félj, aludj csak, édes, -
fehér ágyban fehérlő rózsa! -
A te csokrod hajnalra kész lesz.
Ne félj, ne félj, aludj csak, édes.

Reggelre majd ajtódba botlom,
vakon, bénán és haloványon,
véres virágokkal borítlak,
és a te rózsalelked áldom
vakon, bénán és haloványon...

Kosztolányi Dezső

 

Remenyik Sándor: Tea-rózsa


Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben - elfutott az élet is.


Hajnali rózsák

A kert hajába
rózsalugasok tűznek virágokat.
Szivárvány-arcukról
a Nap mosolyog.
Leveleikkel fűrészelgetik a levegőt;
ing és billeg a tér,
rángatja az ég hajnalvörös kelyheit,
hogy bimbót pirosító loccsanással
ömöljenek
az alvó rózsák
végtelenségére.

Lángtáncot lejt a kert.


Molnár Rózsa

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

József Attila


Várnai Zseni (1956) verse

Meghal a rózsa.

Illatteste lebágyad,
Sziromruhája hervadtan lehull,
Az életből egy szépség így kimúl,
Egy rózsa meghal, bimbók feslenek,
S új rózsákat himbálnak a szelek,
Élnek a rózsák.

Meghal a madár,
Daloló ajka néma,
Kéklő azúrba többé nem repül,
A porba hull le fájva, egyedül,
De fönt a fényben millió madár
Dalolja: élet! Élet, nem halál!
Madarak élnek.

Meghalok én is.
Megkövült jégszívemben
Világnyi kín és bánat hamvad el,
Nem sír többé, nem jajdul, énekel,
Ám mialatt én porrá roskadok,
Új, friss szívek köszöntik a napot
Ó, örök élet!

 

Kereső

 

 

" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
 


" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
 legszebb
napja
legyen."



" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."



" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."



Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."



" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
  magukat. "
/ Németh
   László /



" Egy kedves
szó olyan,
mint a
 tavaszi
napsütés."



" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
 melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "



" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."


0.052 mp