Kányádi Sándor: Néma tulipán

 

Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek.

Amelyik virágnak nincs illata, az néma.

  Ilyen a tulipán is.

Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.

De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott

s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették,

"meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.  

 

De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke.

Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől.

Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje,

telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal.

Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste.

Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága.

Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet.

Bazsalikomillatúvá minden virágot.

 

Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték.

Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.  

De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.  

Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág -

vagy rágondolni is rossz - a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?  

Féltékenyek lettek az illatukra.  

 

Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával

meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával. Legelőször a tulipán illatát szívta ki.

Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta a szirmait, s megrázta magát.

Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.

  Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.

A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.  

Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni.

Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek,

pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.  

 

Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól.

A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá.

Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában.

Most is ott áll, kertitörpévé zsugorodva.

A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

 

Kereső

 

 

" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
 


" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
 legszebb
napja
legyen."



" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."



" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."



Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."



" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
  magukat. "
/ Németh
   László /



" Egy kedves
szó olyan,
mint a
 tavaszi
napsütés."



" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
 melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "



" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."


0.009 mp