Oldalak

Levél a természethez

 

Levél a természethez

Szeretnék bebújni a narancs erdőbe,
A piros fákba, a sárga levelekbe.
Szeretnék elmerülni apró illatokban,
Szeretnék elmerülni gondolataimban.

Szeretnék mezőn nyíló kis virág lenni,
Minden fának árnyékában énekelni.
Szeretnék pompázni a legszebb színekben,
Lilában, sárgában, pirosban és kékben.

Szeretnék madár lenni, szelekkel járó,
Nem esnék le magas hegyről, sem az ágról.
Elrepülnék, bárhova visz engem a szél,
Jó messzire menekülnék, ha jön a tél.

 

 

Szeretnék patak lenni, széles, friss vizű,
Hogy mellettem zöldelljen örökké a fű.
Minden követ megkerülnék én patakként,
S megitatnék minden szomjas és fáradt mént.

Szeretnék én lenni maga a szép erdő,
A gyönyörű rét, a csodálatos mező.
Szeretnék virágozni, folyni, repülni,
S néha-néha egy-két felhőre felülni.

Szeretnék a természet lányaként élni,
Virágok illatait orromba szívni.
Átölelném az egész erdőt és rétet,
Nem érdekelne kedd, se szerda, se péntek.

 

 

 Szeretnék madár lenni, szelekkel járó,
Nem esnék le magas hegyről, sem az ágról.
Elrepülnék, bárhova visz engem a szél,
Jó messzire menekülnék, ha jön a tél.

Szeretnék patak lenni, széles, friss vizű,
Hogy mellettem zöldelljen örökké a fű.
Minden követ megkerülnék én patakként,
S megitatnék minden szomjas és fáradt mént.

Szeretnék én lenni maga a szép erdő,
A gyönyörű rét, a csodálatos mező.
Szeretnék virágozni, folyni, repülni,
S néha-néha egy-két felhőre felülni.
 



 

Sík Sándor

A fenyőfa éneke

 

Állok cseres hegyoldalon,

Magasba szúr örök dalom:

Föl, föl, föl, fölfelé!

Nem kell a völgyi szép meleg,

A tölgyek, bükkök és cserek:

Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,

Ne vonjátok le vágyaim.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Fussatok szét gyökereim,

Teljetek élő ereim.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.

Tartani bírd templom-magam.

Föl, föl, föl, fölfelé!

Te lombosodjál koronám,

Vidd a magasba mély imám,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál

Zöldecske hármas gyertyaszál

Föl, föl, föl, fölfelé!

A kúszó templom egyre szebb,

Ez az imádság teljesebb.

Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő

Iker-templom: testvér fenyő,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Ahol az élet idegen,

Aszályra perzselt köveken,

Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át

Pogány hegyormok homlokát,

Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.

És rajtunk át az égre néz,

Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át

A föld sóvárgó mély dalát,

Föl, föl, föl, fölfelé!



 

Kereső

 

 

" Barát,
aki
éltünkbe
hoz száz
örömet
és csodát,
ha van
barátod,
majd
meglátod
egyre
szebb lesz
a világ."
 


" Add meg
minden
napnak
az esélyt,
hogy
életed
 legszebb
napja
legyen."



" Van úgy,
hogy,
megváltoznak
a szavak,
mert nem
tudjuk
mit hoz
a holnap.
Árkokat
ás amik
elválasztanak,
vagy hidakat
emel, amik
még jobban
összekötnek."



" Van az
emberi
szívnek egy
halk szavú,
előkelő
vendége
néha: az
emlékezés."



Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."



" Milyen
öröm
örömet
okozni,s az
emberek
mégis
milyen
ritkán
szánják rá
  magukat. "
/ Németh
   László /



" Egy kedves
szó olyan,
mint a
 tavaszi
napsütés."



" Az a tudat,
hogy
szerethetsz
és szeretnek,
olyan
 melegséget ,
gazdagságot
az életnek,
amit
semmi más
nem pótol. "



" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."


0.04 mp