Szép estét!

2024.04.21

Ambrus Balázs: Oly szépek...

Oly szépek a nyárvégi esték,
A kék levegő csupa lágyság,
Az este megvetette ágyát,
Lefekteti kifáradt testét.

Nektek nem fáj az esték búja?
Az alkony mély szomorúsága?
Mikor mint egy nagy cyprus ága,
Búját az arcotokba fújja?

Ó, zárt ajtók, zárt ablakok,
Óraütések kongó hangja,
Rátok gondolok réveteg:

Sötét utcákon ballagok
S csendesen siratom magamba
Az eliramló életet.

Darmay Viktor: Az éjszakák

Oh, én mindig szerettem őket,
Oh, gyönyörűk az éjszakák,
Csillogó rongyát ha letette,
Nem sejti, mily szép a világ.

Hisz untat a zaj, fáraszt a fény,
Az emberekben nincs kedély,
De oly vonzó, ha fű, virág, lomb
Egymással meghitten beszél.

Ha a természet öntudatlan
Egyszerű bájban tűn elő,
S egy csöndben ihlett, édes órán
Áldoz jó ösztönének ő.

Hol a világnak e világról
Sok dicső, boldog álma van,
S az andalító félhomályban
Szerelem, élet, üdv fogan.

Oh, meghat engem, meghat mindig
E nagy testvéri nyugalom;
Lelkemben a vihar kialszik,
S megédesülve száll dalom.

Bányai Kornél: Estike

Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.

Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.

Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.

Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.

Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.

Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.

Eötvös József: Holdvilág.

Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:

Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:

Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.

Alföldy Géza

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt ringat meg-sincs földjük.

Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik a kék ég ívén.

Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként száraz kenyérért kopog -

Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!

Almásy Zsuzsanna: Ma

Kinyílt virágok álmodtak pillangót
Bánatos harangok vártak zendülésre
Megrepedt poharak nektárral kínáltak
Felsejlő pillanatok ölelték az éjszakát

Elhallgatott történetek várták végüket
Ledőlt kémények füstjele szállt
Mosolyok tévedtek el a parkban
Égő hidak hideg parazsára léptem

Volt egy nap és lesz még ezer
Az évek napokká oldódnak
Körtáncot járunk egyedül
Tegnapi imákat mormolunk

Ma megint volt ezer nap.
Sejtekké bennünk oldódnak.
Évek járnak lassú körtáncot.
Imánk várja a holnapot.

Decsi György: Csendesülés

Egy öreg, korhadt fa alatt
sétál az este,
elrejti az átázott vágyakat,
léptek koppannak halkan,
macskakőről verődik vissza
az utca-fény,
sír az ágon egy éjszakai madár
felnéz a holdra,
megint becsapta, s tovaszáll.
Így telik múlik a kettétört perc,
megnéz magának a világ,
s közben már elfelejt...

Forrás: versek rozsakert.bloglap.hu

Megosztás:

Kategória: Képek Cimkék: szép fantázia házak este versek képek Hozzászólások

Szép estét!

Szép estét! hozzászólásai

Szólj hozzá