"Nem akartam beléd szeretni,

és nem hiszem, hogy Te is akartad volna.

De amikor találkoztunk, mindketten éreztük,

hogy nem tudunk tenni semmit az ellen,

ami velünk történik.

Egymásba szerettünk minden különbözőségünk ellenére,

és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.
Az Én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben,

ezért vésődött minden pillanatta egyformán az emlékezetembe,

s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem....."
(Nicholas Sparks)

Ady Endre: Eltagadom

Eltagatom, hogyha kérdik:
Elmúlt minden, nem szeretlek!
Úgy fáj ez a képmutatás,
úgy fáj ez az Én szívemnek.

De mit tegyek? Hivalkodjam
bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzak még utánad? .....

Rejtegetem szívem mélyén
féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!

Vágyom utánad.
Hogy miért?
Nem tudom.
Csak egyet tudok,
de azt titkolom.
Jó volna kezed kezembe venni,
csak annyit mondani:
Jó veled lenni!


  "Ha valakit igazán szeretsz,
engedd el. Ha visszajön hozzád,
örökre a tiéd marad. De ha nem,
akkor soha nem is volt igazán
a tiéd. "

Az emberi szív.....

 Az emberi szív szeret, és fáj,
bár IGAZ szerelmet nem mindig talál!
Hiába fáj, csak keres és kűzd,
és ha megtalálja, felemészti a tűz.
Az emberi szív csak keres, és kűzd,
s ha elérte már az emésztő tűz,
mindent mit lehet, odaad,
mert csak adhat akkor is,
ha cserébe csak fájdalmat kaphat!
Mert hiába fáj a szerelem, az emésztő tűz,
az emberi szív akkor is csak SZERET és KŰZD!

Ne szólj,csak csendben tedd kezembe a kezed...
Ne szólj,csak nézz rám,
-tudni fogom-,mert némán is beszél szemed...
Ne szólj,csak engedd,
s Téged is elvarázsol a dallam...
Ne szólj,csak érezd milyen,ha édes...
ajkamtól...ajkad.

Ne szólj,csak ölelj át gyengéden...
bármikor,ha kérem...
Ne szólj,csak csillapítsd

ha őrülten száguld a vérem...
Ne szólj,csak akarj engem..
Ne szólj,csak.... őrizz meg,
-ahogy én őrizlek Téged-
Ebben a fájdalmasan is
gyönyörű...szerelemben.

Ma fáj,hogy messze vagy,
Úgy lehajtanám öledbe fejem..
Kérném,hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed,
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám-csak Neked-
hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád,
Szerelmet adni-látod?- szép dolog...
Nincs bennem semmi vád
mert Te ott  vagy,amíg én itt vagyok..

Szemedbe nézek...kezedhez érek..
Halandó a test,de örök a lélek
Nézem az időt,miként pereg
Mint homokóra falán a homokszemek..

Telnek az órák,és múlnak a percek
Engem az örök szerelem tüze éltet
De én csak nézem két csodás szemed
Mellyel szívem rabul ejted.

Mint tiszta nyári éjen a fellegek
Most úgy ragyog arcod s csillog szemed
Mint halandó testben az örök lélek
Úgy éltet engem csupán a léted.

Megfogom kezed..őrzöm szerelmed
Inkább meghalok,mintsem elveszítselek
Mert mit sem ér az életem Nélküled..
Akit..mindig s mindenkor....szerethetlek.

Vigyázd minden léptemet,
Ha rossz útra tévedek.
Őrizd tekintetem,
Ha nem lehetsz velem,
Óvj, lelkesíts, taníts,
Becézz, ölelj, boldogíts!
Oldozd fel vétkeim,
Őrizd meg titkaim.
Hitesd el, hogy szép az élet!
Hogy nemes célokért élek!
S, ha mégis ellened vétkezem,
Csak ölelj át, s fogd meg két kezem!
Köszönöm, hogy vagy nekem!

"Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered.
Szeretni úgy is lehet, hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet, hogy nincsen ott Veled.
Szeretni úgy is lehet, hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet, hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet, hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet, ahogy Én szeretlek."

                  Vámos Róbert

Szabó Ila: Epilóg

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól,
Könnyebb Neked, ha vágyam csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom Veled,
feloldom gondod, vétked, mit Én hoztam Neked.
S a csöndes könnyek éjén Én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz,
de éltedre titkon tekintetem vigyáz.