Egyszer csak belibbent az ablakon,

Hirtelen jött, hűvös szél hozta,

S megkapaszkodott az ágakon.

Ruhája a fákról lehullott lomb,

Az ezerszínű avar, felkapja a szél,

Felkavarja, itt van az ősz, s hallod,

hogy a kései nyár búcsút mond.

 

 

A szeretet mindenhol ott van.
Ott van a fában, a kőben, a reggeli harmatban,
a nap sugaraiban, az emberek között,
a boldogságban és a szomorúságban.
Mikor az ember a legmagányosabb,
ott van akkor is.
 Együtt érez, átkarol, körülölel.

Van úgy, hogy megváltoznak a szavak,

Mert nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.

Árkokat ás, amik elválasztanak,

Vagy hidakat emel, amik még jobban összekötnek.

 

 
Higgy a csodákban, mert teli van velük az élet.
De ami fontos, higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejtőzik
a csoda, a remény, a szeretet
 és a holnap álmai.

 

Őszi alma,őszi körte

Őszi harmat hull a földre.

Száll az ökörnyál a fákra,

Őszi bánat a világra.

Hol van már a régi pompa?

Őszi dér int nyugalomra.

Őszi tájon őszi ének,

Elszunnyad a szép természet.

 

 A szeretet úgy árad, mint a napfény,
Csöndesen és állandóan –
Egyedül a maga csodatévő hevétől.”

 

 

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben

Az ősz bogár szomorú pri – pri dala szól már.

A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:

Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

Így változik búsra az én hegedűm is:

Fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.

Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,

De pri – pri: odavan a nyár, - a nyár”

Gárdonyi Géza

 

 

Szeretni tudni a legnagyobb boldogság,

És a szeretet a legnagyobb jó,

Amit az ember önmagából

Másoknak adhat.

Bihari Klára

 

 

Az igazi csodák mily kevés zajt ütnek!
      A lényeges dolgok milyen egyszerűek!
      Ez az, amit nem tudok szavakkal kifejezni.
       Sokszor a mosoly a lényeg.
      A mosollyal fizetni lehet.
        A mosollyal kárpótolni  lehet.
          A mosollyal életet lehet adni.
         Antoine de Saint-Exupéry

 

 A szeret az a különleges dolog, amit minél jobban átélsz,
minél több embernek adsz belőle, minél több felé árasztod,
annál több lesz belőle neked.

 Ara Rauch

 

 

 

"Jön már az ismerős

Szél lábú deres ősz.

Sepreget, kotorász,

Meg – megáll, lombot ráz,

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja, kurtítja a hosszú napokat.”

Kányádi Sándor