Az olimpiák története - 1896, Athén

Több mint ezer esztendőn keresztül Hellász jelentette a sport fellegvárát

négyévente megrendezett olimpiáival.

Megszűnésük után a középkor "sötét" szellemisége

egyáltalán nem kedvezett a testi kultúra fejlődésének,

így nem csoda, hogy 1500 évnek kellett eltelnie ahhoz,

hogy immár világversenyként ismét tért nyerjen az olimpiai eszme.

Elsőként 1896-ban, Görögországban...

Az ókori olimpiák 393-as megszűnését követően

hosszú ideig semmi ehhez hasonló kezdeményezés nem történt.

Bár a XI-XII. században a lovagi tornák megteremtettek

egyfajta testkultúrát és versenyszellemet,

ám az igazi fellendülés csupán a XV. századi reneszánszban mutatkozott meg.

A korszak alapmintaként az antik szokásokat helyezte előtérbe,

így az irodalom, a képzőművészet és a zene mellett

fontos szerephez jutottak a görög mintára berendezett iskolák Mantovában.

Itt a növendékek labdáztak, ugrottak futottak, lovagoltak,

birkóztak, valamint kirándultak.

Az első olimpiainak elnevezett testgyakorló bemutatóra

1516-ban ,Badenben került sor; Angliában

1604-ben indították útjára az

"English Olympic Games" elnevezésű versenysorozatot.

Utóbbi közel száz éven keresztül meghatározta a szigetország kulturális életét,

megszűnésével egyre inkább felerősödtek azok a hangok,

amelyek az ókori játékok felújítását szorgalmazták.

De ehhez meg kellet ismerni az eredeti helyszíneket. Először 1766-ban Richard Chandler oxfordi régész utazott Olympiába, ahol rábukkant Zeusz templomára. A komoly kutatások a német Ernst Curtius vezetésével kezdődtek el. A döntő lépést azonban nem ők, hanem egy francia katona, történész, irodalmár, Pierre de Coubertin báró tette meg: 1892. november 25-én Párizsban az olimpiai játékok felújítása érdekében sorsdöntő előadást tartott, amelyben szinte "megtervezte" a sport béketeremtő arcát.

Alig fél ével később a Francia Atlétikai Sporttársaságok Uniója a sport szempontjából jelentős határozatot fogadott el, mely szerint "a kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játékok modern formában ugyan, de a régi keretek megtartásával nemzetközi alapon életre keljenek." Ezzel megalakul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), első elnöke a görög Demetriosz Vikalasz, titkára pedig Pierre de Coubertin lett. Az első újkori olimpia rendezési jogát Athén kapta meg.

A görög kormány azonban nem örült a lehetőségnek, de ezzel nem volt egyedül. Kemény Ferenc, a NOB alapító tagja puhatózó lépéseket tett annak érdekében, hogy az olimpiát Magyarország rendezhesse, ám itt is elutasító választ kapott. Az olimpiát a görög kormány bukása és egy görög kereskedő, Georgiosz Averoff mentette meg: Averoff egymilliárd drachmát(!) ajánlott fel a sportlétesítmények felépítésre. Az olimpiai játékokat a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 5-én I. György görög király nyitotta meg; a helyszínen közel 60 ezren tekintették meg a sporttörténeti pillanatot.

Akinek a király az olimpián elsőként gratulálhatott, James B. Connolly amerikai egyetemista volt a Harvardról. Ő az újkori olimpiák első bajnoka, aki a hármasugrást 13,71 méteres eredménnyel nyerte. A kis létszámú, nyolcfős magyar olimpiai csapat még nem említett érmei is az atlétikai versenyeken születtek, Dáni Nándor 800 méteren második, Kellner Gyula maratoni futásban harmadik lett.

Michael Breel, francia akadémikus javaslatára programba vett maratoni futást a görög Szpiridon Luisz nyerte. Győzelme egyben tradicionális sikerként is elkönyvelhető, hiszen az ismeretlen görög hős emlékére megrendezett viadalt (Kr. e. 490-ben, a marathoni győzelem után egy katona futva tette meg az utat a csatatért és Athén között, közölve a hírt, majd a fáradságtól meghalt) görög atléta nyerte.

A maratoni már csak a hagyományok miatt is "szent" volt a görögök számára, s a verseny felvezetése ennek megfelelően elképesztő méreteket öltött. Averoff a leendő győztesnek - feltétel, hogy görög legyen -, felajánlotta lánya kezét egymillió drachma hozománnyal!

Többek között egy borbély életre szóló ingyen borotválkozást, egy csokoládégyáros tíz mázsa édességet ígért, egy szabó pedig vállalta, hogy a bajnokot élete végéig ellátja ruhával. A mezőny Maratonból indult, s amikor a győztes beért az Olimpiai stadionba, az ottani hangulat leírására nincs szó. Merthogy görög győzött, Szpiridon Luisz, aki a terepet ismerve rutinosan kivárta, amíg a gyilkos tempót diktáló amerikai, francia és ausztrál ellenfele kidőlt előle a sorból.

Luisz még mint egyszerű levélhordó indult, a saját tempóját futotta, időnként pihent egy kicsit, és közben elfogyasztott egy-egy pohár bort(!), milliomosként érkezett a célba. Bár nős volt, így Averoff lányára és mesebeli hozományára nem tarthatott igényt, már a stadionban elhalmozták ékszerekkel, ajándékokkal, pénzzel, sőt kapott juhnyájat, tehéncsordát is. Ám amíg Louis a mennybe, a harmadikként célba érkező honfitársa, Belokas "pokolra" jutott. Kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg, így utólag kizárták - ez volt az újkori olimpiák első óvása -, mi több, letépték róla a kék-fehér színű görög nemzeti mezt. Így lett utólag harmadik a negyedik helyről előrelépő Kellner, akit György király egy aranyórával engesztelt ki.

A görögöknek azért is rettentően fontos volt, hogy győzzenek a maratonfutásban, mert addig egyetlen aranyérmet sem szereztek. (Később még nyertek kilencet.) Az különösen bosszantotta a hazaiakat, hogy a szintén görög számnak tartott diszkoszvetésben be kellett érniük a második és harmadik hellyel. Az amerikai Garrett - főállású súlydobó - néhány nappal az olimpia előtt, már Athénban, egy edzésen látott először diszkoszt. Ám gyorsan elsajátította a technikát, s a versenyen az utolsó dobásával megszerezte az aranyérmet. Jó napja volt, mert a súlydobásban is győzött.

Érdekesség, hogy az atlétika, súlyemelés, birkózás, vívás, céllövészet, torna és úszás mellett a kerékpár és a tenisz is bekerült az olimpiai programba. Az evezés is be volt tervezve, de ezt a kedvezőtlen időjárás meghiúsította. A tenisztorna sztárja az angol Boland lett - egyéniben és egy némettel összeállva párosban is nyert -, aki turistaként érkezett Athénba, s csak a helyszínen tudta meg, hogy a városban valamilyen sportversenyt rendeznek... Villámgyorsan benevezett, és szerzett egy ütőt. S ezzel a nehezén már túl is volt.

Szó szerint is vehetjük, hogy az újkori olimpiák történetében Magyarország már az első lépéseknél képviseltette magát. Az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, azaz elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet... S Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk.

A gát, amelyikben elesett, ráadásul nem is az ő pályáján volt. A mellette futó versenyző rúgta be elé - persze nem szándékosan -, s Szokolyi a két gátat már nem tudta átugrani. Elesett, de felpattant, s holtversenyben a 2-3. helyen beért a célba. A szabályok szerint a döntőben a két futam győztese és a két második helyezett indulhatott volna, ám Szokolyi futamában nem tudták eldönteni, hogy ki a második. Így elvágva a gordiuszi csomót, a versenybíróság úgy határozott, hogy a döntőben csak a két futamgyőztes indulhat. (Történt persze azóta cifrább eset is, 1908-ban a 400 méteres döntőben csupán egy versenyző futott, de erről majd később szót ejtünk.)

Első aranyérmünkre tehát még egy kicsit, négy napot várnunk kellett,

de 1896. április 11-én a 18 éves Hajós Alfréd nem is egy,

hanem két aranyérmet nyert!

Ahogy az Akropolisz című lap elnevezte, a "magyar delfin" a 100,

majd nem sokkal később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte

a Zea-öbölben rendezett versenyen, közel 40 ezer néző előtt.

A magyar táborban csak az okozott bosszúságot, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar először az osztrák himnuszt kezdte játszani... "A legnagyobb küzdelmet nem az ellenfeleimmel, hanem a tengeren feltornyosuló négyméteres hullámokkal és a rettentően hideg, 10-12 Celsius-fokos vízzel kellett megvívnom" - emlékezett vissza később Hajós, aki György görög király "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" kérdésére nagy zavarában a következő, amúgy kétségbevonhatatlan választ adta: "A vízben, Felség!"

Az olimpiai éremtáblázaton az Egyesült Államok végzet az élen 11 aranyéremmel,

megelőzve a 10 aranyérmet gyűjtött Görögországot

(összesen 50 érmet nyertek a hazai versenyzők)

és a 7 elsőséget szerző Németországot.

Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpián

9 sportág 43 versenyszámában 13 ország

alig 300 sportolója találkozott 9 sportág

(atlétika, úszás, vívás, kerékpár, torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás)

43 kategóriájában, de a görögök vendégszeretete

és lelkesedése, a játékok hangulata

megkérdőjelezhetetlenül útjára indította az újkori olimpiákat.