A mozi (filmszínház) születésének azt a pillanatot tekintjük,

amikor a kinematográf feltalálói először tartottak vetítést fizető közönségnek.

Lumière-fivérek

1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot,

a Lumière fivérek találmányát.

1895. december 28-án Louis Jean Lumière és fivére,

Auguste saját filmjeikből álló előadásukat a párizsi Grand Caféban tartották.

Pathé-fivérek

A Pathé Cinema céget Charles és Émile Pathé saját filmek gyártására alapította.

A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott.

A két vállalkozás vezető pozíciót vívott ki egész Európában.

. A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott.

 Kapcsolataikon keresztül komoly anyagi támogatást szereztek,

amit filmek gyártására fordítottak.

A fivérek nem csak a Lumière-ék filmjeinek árusítási jogait tudták megszerezni,

hanem maguk is nagyarányú filmgyártásba fogtak.

Olcsó sorozatfilmeket készítettek, például passiótörténeteket.

A Pathé 1903–1908 között érte el a csúcsot.

A filmbirodalom, melyhez 1907-ben 15 részvénytársaság tartozott,

nyersfilmeket is gyártott, majd kölcsönző hálózatot építettek ki egész Európában.

Georges Méliès, a francia film magányos úttörője nem tudott talpon maradni,

1911-től az ő filmjeit is a Pathé forgalmazta.

Gaumont

A Pathé egyetlen komoly vetélytársa a Société Gaumont volt,

amely 1910 után felül is kerekedett a versengésben.

A céget Léon Gaumont alapította 1895-ben

és főleg filmhíradókat gyártottak a század közepéig.

Megszólal a film

A fonográf megjelenése után Muybridge javasolta Edisonnak,

hogy a két találmányt kombinálják.

1904-ben Oscar Mester német producer saját fejlesztésű berendezésével,

a biofonnal kápráztatta el a St. Louis-i világkiállítás látogatóit,

mint új hangosítási kísérletével.

Ez az eljárás azonban még nem nevezhető hangosfilmnek,

hiszen nem maga a film volt hangosított.

Ezért az eljárás neve: hangzófilm.

A hangszóró a lemezjátszó tölcsére volt,

amelynek hangját sokszor elnyomta a mozigép kattogása.

Közben kísérleteztek az igazi megoldáson:

a képek és a hangok egyidejű, egyetlen celluloid szalagra rögzítésén.

Hangzótól a digitális hangzásig

1922-ben három német mérnök –

Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel –

levetítette első hangosfilmjét Berlinben.

Az általuk feltalált új eljárást használták.

Triergon-eljárás: alapja az az elv,

hogy a hanghullámokat elektromos impulzusokká,

az impulzusokat viszont fénycsíkká lehet alakítani.

Ezáltal hangcsíkot lehet rögzíteni a filmszalag egyik szélén.

Lejátszáskor a szalagon lévő jelek ismét elektromos impulzusok lesznek,

melyek megrezegtetik a hanggerjesztő membránt.

A kép és a hang minden esetben szinkronban marad.

A Warner Brothers A dzsesszénekes

című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka.

A filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta,

akit négerre sminkeltek,

mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet.

A filmipar a siker ellenére is vonakodott áttérni a hangosfilmre,

mivel jelentős költségekkel járt volna a változás.

A stúdióknak 250–500 ezer dollár közötti áron kellett megvásárolniuk

a hangosfilm-felvevőket, ami még ma is óriási összeg.

De akik nem tudtak áttérni az új technikára, azok később lemorzsolódtak.

Egy év alatt tízszeresére nőtt a hangosfilmeket játszó mozik száma.

A némafilmek korszaka leáldozott.

• Az első teljesen hangos film a Bryan Fox által rendezett New York fényei (1928).

• Harry Beaumont Broadway Melody-ja a cselekmény szinkronizált elemeként is használja a hangot: a becsapódó ajtó hangja dramaturgiai elem (1929).

• Németországban a Klangfilm és a Tobis teljesen uralja ekkor a hangosfilmpiacot, amely a triergon eljáráson alapul. Az első német hangosfilm A világ melódiája volt.

A hangosfilm leglátványosabb áldozata maga a filmművészet volt,

ugyanis a korai hangfelvételek rejtett mikrofonokkal készültek.

A színészeknek a mikrofon irányába kellett beszélniük,

a színészi mimikát ezzel korlátozva.

A hangosfilm terjedése heves ellenállást váltott ki Charlie Chaplinből

és Balázs Bélából is.

• 1931-ben bemutatták Budapesten a Kék Bálványt Jávor Pál főszereplésével,

az első magyarországi hangosfilmet.

Ráfizetéssel zárt a film.

Ezt követte Csortos Gyula és Kabos Gyula játékával a Hyppolit, a lakáj,

amely már óriási kasszasikernek bizonyult.

• A Movietone eljárás elterjedt az 1930-as években. A lemezre történő hangrögzítés helyett szalagra vették a hangot. A kép és hangcsík itt még független egymás mellett a negatívon, de a másolás már együtt történik.

• A keverésnek köszönhetően a film összes hangja egyetlen hangsávba került.

• 1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében először használták a sztereó hangot.

Színes film

• 1907-ben a Lumière fivérek bemutatták az autokróm eljárást.

A kifejezés jelentése önszínesítő. Réteggel bevont üveglapokat használtak. A rétegekbe apró piros, kék és zöld színezésű keményítőszemcséket ágyaztak. A színes szemcsék csak meghatározott színű fényt eresztettek át. A réteg fölé a fekete-fehér fotóemulziót öntötték, és az így kapott nyersanyagot a szemcséken keresztül világították meg. Így megkapták a diapozitívot.

• 1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. George Albert Smith fényképész korábban kifejlesztett kinemacolor eljárása adta a film színét. Színszűrőket használt a felvételei közben, de csak két színnel tud egyszerre dolgozni, melyet additív módon kever.

• 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget.

• 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárás alkalmazták, amit az Agfacolor néven vált ismertté a színes filmek körében. A német gyártót az Eastman Kodak követte Kodakchrome néven. Az elvonó színkeverés a fény fizikai és optikai tulajdonságát veszi alapul.

• 1939 Az első amerikai hangos játékfilm, melyben hosszabb színesre forgatott és színesen vetített jelenet volt, az

George Cukor: A nők című filmje.

• Ugyanebben az évben Victor Fleming és George Cukor rendezésében elkészül a teljesen színesre forgatott és színesen vetített film, az Elfújta a szél.

A Technicolor cég 1930-ra dolgozta ki a három alapszín,

illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek

gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást.

A Hiúság vására című film 1935-ben készül el,

de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor

Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusára.

A szuper szélesvásznú filmek úttörője a CinemaScope volt.

A számítógépes film

Az 1980-as – 1990-es évekre a számítógépek fejlődésével egyre inkább elterjedt a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógép generálta ábrázolás). Ez egyre inkább meggyőzőbbé, könnyebbé és olcsóbbá vált, így egyre inkább kiszorította a maketten alapuló ábrázolást. Másrészt ez lehetőséget adott olyan dolgok filmre vitelében amik addig elképzelhetetlennek voltak (például fantasy és sci-fi filmekben).

A Toy Story – Játékháború volt 1995-ben az első egész estés, teljes időtartamában számítógéppel készített film. 2002-ben A Gyűrűk Ura második részében sok ezernyi stasztita nélkül hoztak létre élethű méretű hadsereget több hónapnyi számítógépes renderelés után. Egy évvel korábban már az animációs filmek terén elállítota a lélegzetet a Final Fantasy – A harc szelleme egész estés, teljes egészében számítógéppel készült, csaknem fotorealisztikus ábrázolásával.