1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató

mozgalmat indított el a Föld védelmében.

Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett.

Már mozgalmának megindításakor

több mint 25 millió amerikai állt mögé,

ma pedig szinte az egész Földre kiterjed

az általa kezdeményezett mozgalom.

Ezernél több szervezet vesz részt benne.

A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet

a környezetvédelem fontosságára.

Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

"Senki sem különálló sziget,

minden ember a kontinens egy része,

a szárazföld egy darabja,

ha egy göröngyöt mos el a tenger,

Európa lesz kevesebb, éppúgy,

mintha egy hegyfokot mosna el,

vagy barátaid házát, vagy a te birtokod,

minden halállal én leszek kevesebb,

mert egy vagyok az emberisséggel,

ezért hát sose kérdezd,

kiért szól a harang: érted szól."
(John Donne)

A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része.

Nem ő szőtte az élet szövetét,

ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk.

A buja zöld erdőből felszálló köd,

a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat,

a hűsítő eső után a levegő illata

a növényeké, az emberé, az állatoké is.

Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet,

azt végső soron önmaga ellen követi el.

Márpedig ha a természetet tönkreteszi,

az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak,

és bár egyedül fogja uralni a világot,

végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről.

Egyesült állatok c. film

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket –

a jót, a rosszat egyaránt.

Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek:

helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg,

vagy gondolkodás nélkül cselekszel,

és bajokat zúdítasz az életedre.

Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat

vagy feketére fested magad körül a világot.”

(Tatiosz)

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.

Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz

és néha megállasz, hogy egy fát,

egy virágot, vagy egy madarat megnézz.

Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,

mint amennyit előre szántál magadnak.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes,

meleg virágszaga van.

Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit,

csak örvendesz annak, hogy élsz

és hogy szép a világ, amiben élsz.”

(Wass Albert)

“A világ jól van úgy, ahogy van”

A másik lehetőség az, hogy elfogadjuk a világot olyannak, amilyen.

Szöget üthet a fejedben:

“Mi a bizonyíték arra, hogy a világ úgy jó ahogyan van?”

Mert a világ olyan, amilyen!

A Hold a Föld körül kering, a Föld a Nap körül,

a rózsák virágba borulnak, a madarak énekelnek,

az emberek megházasodnak… és elválnak,

a szomszédok veszekednek

. És ezek mind a dolgok nagy tervéhez tartoznak.

Azt mondani, hogy:

“Az embereknek nem kellene betegnek lenniük,

az embereknek nem kellene hazudniuk…

” olyan, mintha azt mondanánk: “A Nap túl nagy!”

A dolgok olyanok és úgy működnek, amilyenek.

(Andrew Matthews – Hallgass a szívedre)

“Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában,

hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet,

megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök.

Mintha a vízcsepp ezt mondaná:

„Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.”

De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak,

éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa,

mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán,

s aztán, a következő pillanatban,

a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül.

Az ember, testi mivoltában,

nem is magas rangú eleme a világnak;

inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége.

A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen.

Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb,

mint a kő és a fém –

ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat,

mint lelkünk térfogataiban.

Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát,

nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak.

Ez az erő az emberi lélek. Minden más,

amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy az ember része a világnak)