A léggömb története

A ma ismert léggömb alapanyagát
Michael Faraday professzor találta fel,
aki gázokkal, nyers gumival
és kaucsukkal kísérletezett.
1824-ben publikálta kísérleteinek eredményét,
mely szerint a nyers gumiból készített tasakok
levegő hatására annyira kitágulnak,
hogy a kaucsuk egészen áttetszővé válik.
Ő volt aki megalapozta a lufi eregetést,
hiszen próbálkozásai során
hidrogén gázzal is feltöltötte a gumit,
melynek hatására az a levegőbe emelkedett.
A felfedezés nem maradt kiaknázatlan,
hiszen egy évvel a publikálás után
élelmes angol gumigyáros, Thomas Hancock
kis otthon elkészíthető lufi készítő csomagokat
kezdett gyártani és árusítani.
A dobozban egy üveg gumioldat
és egy fecskendő volt megtalálható,
melynek segítségével elkészülhettek
az első otthoni léggömbök.

A léggömbök elterjedésében
egy amerikai gumigyáros, Harry Rose Gill
találmányai is kellettek, hiszen az ő nevéhez fűződik
a lufik higiénikus, zacskós kiszerelésben történő
forgalomba hozatala.
Ő volt akinek gyárában először készültek
nemcsak kerek, hanem hosszúkás,
szivar formájú léggömbök.
1931-ben még mindig tudtak újat kitalálni,
hiszen ekkor kezdődött a mókás lufik korszaka.
Neil Tillotson vegyészmérnök a maga szórakoztatására
egy macska fejet vágott ki kartonból,
majd ezt folyékony gumiba mártotta.
Nagy meglepetésére a levegővel felfújt alakzat
nagyon hasonlított a cica fejére,
bajszot, orrot és szemet rajzolt rá
és már indulhatott is a tömeggyártás,
melyből cége a mai napig profitál.
A Tilly márkajelű lufik
és a Tillotson Gumigyár a mai napig működik.
A második világháború idején
harcászati célokra továbbfejlesztették
a léggömböket, így készülhettek el
a tankelhárító, mely másfél méter átmérőjű
és 600 méter hosszú volt.

A háború után találták fel a dupla lufit,
egy nagyobb léggömb belsejébe
egy másik lufit tettek.
Korábban már említettük, hogy Faraday professzor
kísérletei során hidrogént használt
a léggömbök levegőbe emeléséhez,
azonban ez a gáz veszélyes,
így sokszor történt baleset, robbanás és tűz.
A sok baleset miatt 1922-ben New Yorkban
betiltották a hidrogénnel töltött lufik felengedését.
Mivel azonban az oktatásban és a kutatásban –
főleg a repülés megismerése céljából –
használták a léggömböket, hamarosan rájöttek,
hogy hidrogén helyett a biztonságosabb,
ám nem annyira hatékony hélium lesz a lufik töltőanyaga.

Ekkor terjedt el igazán a léggömbök reklám
és rendezvény céljára történő felhasználása.
Ennek éllovasa Helen Warny volt,
aki a 1920-as években megalapította
New Yorkban játék léggömb cégét.
Ő használt először világító lufikat,
lufival díszített felvonulási kocsikat
és nevéhez fűződik az egyszerre
50.000 héliummal töltött léggömb felengedése,
mely során a lufik egy hirdető cég
nevével voltak logózva.
A léggömb készítés fővárosa napjainkban is
Ohio, hiszen a hat nagy gyártó cég közül
négy itt található meg.





Forrás: szöveg - Lufiposta.hu






