József Attila: Ne légy szeles...

Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

József Attila Budapesten, 1905. április 11-én látta meg a napvilágot.

Balatonszárszón hunyt el, 1937. december 3-án.

Huszadik századi magyar költő,

a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Gyermekkoráról az ő szavaival:

„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból –

volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam

az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor,

mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt,

hogy nincs több zsír.

Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam.

Vizet árultam a Világ moziban.

Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról,

hogy legyen fűtenivalónk.

Színes papírforgókat csináltam és árusítottam

a jobb sorsban élő gyerekeknek.

Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.”

(József Attila: Curriculum vitae, részlet)

A költészet útján

„Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom

önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított.

De minden kedvemet elszegte az,

hogy Horger Antal professzor,

kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom,

magához hívatott s két tanú előtt –

ma is tudom a nevüket, ők már tanárok –

kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan,

soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre

– úgymond – ki ilyen verseket ír”,

s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát,

„nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”.

(József Attila: Curriculum vitae) „

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

Csak halála után kezdődött igazi ismertsége,

általános közönségsikere.

Utolsó verse szinte a búcsúzás hangján szólal meg:

„Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet…”
„Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.”
(József Attila: Íme, hát megleltem hazámat, 1937. november, részlet)

A költő irodalmi érdeklődésének,

indíttatásának első jele saját vallomása alapján:

„A harmadikos olvasókönyvben azonban

érdekes történeteket találtam Attila királyról

és rávetettem magam az olvasásra.

Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék,

mert az én nevem is Attila, hanem azért is,

mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak.

A szomszédokkal való tanácskozás után

a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen.

Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem,

hogy a létezésemet vonták kétségbe.

Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem

döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre,

végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz,

ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré,

aki meghallgatja mások véleményét,

de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre,

míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol,

hogy Attilának hívják.

(Curriculum vitae, részlet)”

József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött...

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt.

Nincs jelentős magyar író, költő,

akire nem hatott volna József Attila alakja, költészete.

Megszámolni is lehetetlen azoknak a tanulmányoknak

szerit-számát, amelyek költészetét boncolgatják, magyarázzák.
De bennem él egy másik József Attila kép is,

a kisgyerek Attiláé, aki ezt mondja:

Kedves Jocó!
    1. strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

    2. strófa

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

1916-1918 (?)

Hát ne feledjük ezeket a sorokat,

ne feledjük se ezen a napon, se más napokon,

hogy az, akit ma ünnepel száz meg száz iskola,

rendezvények sorozata, egyszer gyerek volt,

aki éhesen állt az utcán…

Ne feledjük, hogy a költészet több

mint egyszerű rímbe szedett verssorok összessége.

A költészet maga az élet, olvassuk,

szeressük az év minden egyes napján,

mert az alatt, míg verset olvasunk,

egy pillanatra minden más megáll…