A levendula dísz-, fűszer és gyógynövény egyben.

Örökzöld félcserje.

A virág színe lehet lila, fehér, kék, halványkék vagy rózsaszín.

Levele zöld vagy ezüstöszöld.

Nagyon erős, aromás illata van, többek között

ennek köszönheti a növény a népszerűségét.

Virága ehető, ezért bátran díszítheted vele ételeidet

vagy készíthetsz belőle akár levendulaszörpöt.

Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának nevezték,

ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝ jelentett,

vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝ jelent.

. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el.

A Középkorban nem igazán használták a levendulát,

kivéve a szerzetesek és az apácák.

A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal,

hogy saját gyógynövény kertjük volt.

Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték

a különböző növények jótékony hatásait.

A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott rendelete

rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények,

virágok és fák termesztését.

A levendula egyike volt azoknak a növényeknek,

amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán

Anglia (Mitcham) levendula termesztésének a központjává vált.

Először 1301-ben említik meg a levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben,

mivel ezzel teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak.

A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt.

Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat

a levendula bekerült a családi kertekbe.

Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát.

A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve

bútor fényesítőként alkalmazták.

Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették,

és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben

magába szívhassa a levendula illatát.

Rovarriasztóként is használták.

Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát, parfümként

és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit.

Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm.

Erzsébet királynő mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét.

A 16. században a francia levendulát hatásos

és megbízható védelemnek tekintették a fertőzések ellen.

Azok a kesztyűkészítők, akik használhattak levendulát

a termékeik illatosítására, gyakran elkerülték a kolerát.

A 17. században a levendula a legtöbb füvészkönyvben megtalálható volt.

A híres gyógyfűvel gyógyító orvosok, Gerald, Parkinson és Culpepper,

mind írtak a levenduláról.

Ekkor nagy érdeklődés támadta a levendula iránt,

így megjelentek az utcai levendulaárusok.

Az 1665-ös pestisjárvány ideje alatt magas ára volt a levendulának,

mert úgy vélték, hogy védelmet nyújt a borzasztó betegséggel szemben.

Viktória királynő lelkesen használta a levendulát.

Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében.

Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitcham-ből hozták

. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették,

amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe;

ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül

a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva.

A levendulát használták rovarriasztásra,

parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként,

és nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon.

Kis levendulás zacskókat készítettek a fiatal hölgyeknek,

amiket a dekoltázsukba tehettek, abban a reményben,

hogy illatukkal magukhoz vonják az udvarlókat.

A levendula megjelent a Londoni Gyógyszerkönyvben is.

A 20. század elején vesztett népszerűségéből

a túl nagy használatnak köszönhetően, ekkor már csak

az idős hölgyekkel hozták összefüggésbe.

A Viktoriánus korban, Micham, London egyik külvárosa volt

a levendulaolaj termelés központja.

Az angol levendula termékek világszerte híressé váltak,

Rene Gattefosse, az egyik modern aromaterápia megalapítója,

igazolta a levendula gyógyító és fertőzésgátló hatását,

amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában.

Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt,

az égési sérülés pedig gyorsan begyógyult, anélkül,

hogy megfertőződött vagy sebhelyes maradt volna.

Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására

az I. világháború során, amikor kevés gyógyszeres fertőzésgátló volt.

Jelenleg Provence a világ legnagyobb levendulatermesztő vidéke.

• Javítja az életfolyamatokat, fokozza a testi és lelki frissességet.
• Antibakteriális, fertőtlenítő, gyulladást csökkentő hatása van.
• Aromaterápiában használva feszültségoldó, idegerősítő, nyugtató hatású.
• Enyhíti a fejfájást, a depresszív kedélyállapotot, segíti az elalvást, az alvászavarokat megszünteti.
• Meghűléskor inhalálással tisztítja a légutakat, csökkenti a fertőzéseket.
• A pattanásos, gyulladásos bőrt bekenve nyugtatja.
• Érvényes pikkelysömörre és ekcémára is. Enyhíti a napozás okozta leégést.
• Masszírozások alkalmával a fáradtságot, izomfájdalmakat, a reumás fájdalmakat csökkenti.
• Gyulladásos izomfájdalmakat enyhíti.
• Az immunrendszert erősíti, élénkíti,
• Relaxál, regenerál.
• Hatékony zsíros hajra és korpás fejbőrre is.
• Fürdővízbe cseppentve és kicsi tejet hozzáadva segít, hogy bársonyos legyen bőrünk.

• Rovarcsípéseket csillapítja, segíti a horzsolások és kisebb sebek gyógyulását.
• Párnánkra cseppentve, vagy párnahuzatunkba szárított levendulát téve segíti alvásunkat.
• Segít pszichés és idegi panaszok (alvászavar, idegesség, fejfájás, migrén)
• Szív és érrendszerhez kapcsolódó panaszok (alacsony vérnyomás) enyhítésében.
• A bőrápolásban is kiváló.
• Izmok és ízületek gyulladásának csökkentésére.