A szaloncukor története mélyre nyúlik vissza

és több nemzeten átível,

mégis hungarikumnak tekinthetjük,

hiszen mi, magyarok vagyunk az egyetlen nemzet,

akik a karácsonyfát is ezzel díszítik.

A szaloncukor egy csokoládé-bevonatos cukorka,

melyet selyem- és sztaniolpapírba csomagolnak –

persze ezt egy magyarnak sem kell magyarázni.

Mindannyian ismerjük, hiszen amióta az eszünket tudjuk,

mindig teli van vele az óvodás,

iskolás, vagy az otthoni karácsonyfa…

Már ha le nem csipegetjük még idő előtt!

szaloncukor őse a fondant cukor,

melyet a franciák kezdtek el készíteni a XIV. században –

ez tulajdonképpen egy cukorból készült máz, cukorka-alapanyag.

A franciáktól német közvetítéssel,

a bevándorló cukorműveseken keresztül jutott el Magyarországra

a fondant-készítés menete,

amiből a XIX. század közepe fele válhatott valódi szaloncukor.

Magyarországon az első karácsonyfákat gyümölcsökkel,

aszalt finomságokkal, papírból kivágott díszekkel,

süteményekkel ékesítették,

a szaloncukor-készítés és a fa ezzel való díszítése

az 1800-as évek végén terjedt el.

Kezdetben a selyem- illetve sztaniolpapírba

egyszerű cukorkákat vagy csokoládégolyókat csomagoltak,

majd a XIX. század végétől a cukrászok már

mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre.

Általában minden híres fővárosi cukrászdának

saját titkos szaloncukor receptje volt,

az elkészült édesség pedig elegáns csomagolásban került a vásárlókhoz.

Mivel rengeteg volt a családi recept is, óriási volt a választék.

A szaloncukor neve a német „Salonzuckerl” szóból ered,

még Jókai is szalonczukkedlinek nevezte az édességet.

„1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó

«A legújabb házi czukrászat» című kézikönyve,

amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le,

így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok,

szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”

A szaloncukor gyártásának gépesítése Magyarországon

több cég nevéhez is köthető, a Gerbeaud és a Kugler csokoládégyára például

1886-ban kezdte meg működését.

Az édesség készítésének műveletét fokozatosan gépesítették,

a leghosszabb ideig a csomagolás „bírta”,

azt ugyanis még a második világháború után is kézzel csinálták.

A Nielsen piackutató cég szerint a magyarok

2008-ban 3600 tonnányi szaloncukrot vásároltak,

az idei hírek szerint pedig évi 5 milliárd forintot költünk a fa „felöltöztetésére”

és persze a rejtélyes módon „eltűnt” darabok pótlására.

Egy tavaly év végi szavazás szerint pedig a zselés, a marcipános

és a karamellás a kedvenc szaloncukrunk.