Benedek Elek:
Dal a hóvirágról

Kedves virágom vagy te, hóvirág,
Gyermekkorom legszebb virága vagy.
Édes öröm szívemnek nézni rád:
Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.

Mikor a földet hó borítja még,
Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!
A nap alant jár, szomorú az ég,
De a te arcod örömtõl ragyog.

Nem pompázol tarka színekbe te,
Egy a te színed: Egyszerû fehér.
Ám a tavasz elsõ lehelete,
Legelsõ csókja téged ér.

Te vagy a kikeletnek hírnöke,
A természetnek elsõ mosolya:
Veled mozdul a föld kemény röge
S szólal meg a víg pásztorfurulya.

A furulyaszó... mintha hallanám...
Pedig de rég volt, Istenem, de rég!
Ott vagyok megint a pásztortanyán,
S terelgetem báránykák seregét.

Volt kis botocskám, cifrán faragott,
Kicsi tarisznyám, benne lágy cipó,
S ha egy-egy bárány el-elmaradott,
Hajrá! Szaladtam, mint a kis csikó.

Legjobb barátom János bácsi volt,
A vén juhász, - derék egy cimbora! -
Pipára tüzet kovából csiholt...
Oh, múlt idõknek kedves pásztora!

Öreg legény volt, szépen furulyált,
A hóvirág kedves virága volt.
Ment, mendegélt s mindegyre meg-megállt:
,,Né, mennyi gyócsé!\" s lassan lehajolt.

Óh, hóvirágos szépséges napok!
Te vén juhász! Te bájos hóvirág!
Ti hóvirágos pörge kalapok!
Jaj, milyen szép volt akkor a világ!

Bornemissza Endre:
Hóvirág-köszöntõ

Köszöntelek, hóvirág,
telet ûzõ kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyérõl jött a jel:
készülõdik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegõ illatából
érezni és hallani.

Kányádi Sándor:
Hóvilág, hóvirág

Hóvilág,
holdvilág -
alszik még a
hóvirág.

Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:

számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója
Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek ...
Szellõ szirmát
cirógatta
és szólt:
- Nyílj ki,
nõj meg nagyra!

Szalai Borbála:
Az elsõ hóvirág

- Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nõk napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tõzike,
hóvirág nem fakad ...
Hallja a napocska,
leheli melegét ...
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az elsõ hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nõnapra kitárja