Trópusi liánnövény.

Tél vége felé virágzik, pillangós virágzatokat fejleszt.

A virágokból hüvelyek fejlődnek, melyek ha megérnek,

felnyílnak, viszont a magok nem potyognak ki belőlük,

hanem sokáig a növényen maradnak.

A magok nagyon dekoratívak, félig koromfeketék, félig korallvörösek.

A magoknak egyforma a mérete és a súlya is,

ezért drágakövek és nemesfémek méréséhez használták.

A lampionliliom( sandersonia aurantiaca) Dél-Afrikából származik,

de jól viseli a nyugat-európai telek téli hőmérsékletét is.

Ám itt több gondoskodást igényel.

Félig kúszónövény, 60-80 cm magasra nő meg.

Hosszú, vékony szárukon függnek a virágok,

amelyek a kínai lampionra hasonlítanak.

A bors az egyik legismertebb fűszerünk. A görög-római idők óta óta Európában ismert.
Hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban.

Fekete bors esetében borsszemeket zölden,

még éretlenül szedik le, és néhány napig fermentálás céljából állni hagyják.

Ezután szétterítve addig szárítják a napon,

ameddig a szemek meg nem ráncosodnak

és barnásfeketére nem sötétednek. Ez a legcsípősebb változat.

A zöld borsnál még zöld, éretlen bogyókat megszárítják,

vagy sóban, illetve ecetes-sós lében konzerválják.

Ennek aromája a legintenzívebb, de szinte egyáltalán nem csípős.

A fehér bors: borsszemeket röviddel a pirossá érés előtt szedik le a cserjéről.

A kis bogyókat zsákba teszik, és nyolc napig vízben áztatják

 majd eltávolítják bőrüket és kiteregetik őket.

Ha megszürkültek, ismét megmossák, majd addig szárítják őket a napon,

amíg sárgásfehérek nem lesznek.

Kevésbé csípős és a fekete borsnál enyhébben aromás, zamatos.

A piros bors - vagy rózsabors Braziliában, Peruban őshonos borsfa termése.

Ausztrália egyik legismertebb és legrokonszenvesebb madara.

(kokaburának is nevezik)

A kontinens keleti és déli részén él.

A jégmadarak családjához tartozik,

Nagyon jó hangutánzó, nevét jellegzetes,

emberi nevetésre hasonlító hangjáról kapta,

melyet kora reggel és kora este hallat.

Ez a növény Dél-Amerikából származik.

Nem sokkal felfedezése után

meghódította a trópusi-szubtrópusi világ kertészeit,

aztán  Európában is sikert aratott.

A bimbók rózsaszínűek, a kipattanó virágszirmok püspöklilák és selymes tapintásúak.

bárrsonyos levelei kezdetben fűzöldek, majd sötétedik a színűk,

és lehullás előtt narancssárgára, később pedig vörösre színeződnek..

Májustól októberig ontja a virágait, egyszerre láthatjuk

különböző árnyalatú zöld és bíborszínű leveleit.

1854-ben talált rá erre a virágra az amerikai Wilkes- kutatócsoport

egyik botanikusa a luzon- szigeti (Fülöp- szigetek) Makiling -hegység erdeiben.

A legtöbb belőle ma is ott él.

A növények szárai 20 méter magasságba is felkapaszkodnak,

hogy elérjék a fák lombozatát, ahol közel 1 méter hosszú virágfürtöket hoznak.

Minden fürtön mintegy száz ragyogóan kékeszöld,

borsóhüvelyszerű virág található.

Ez a szép és érdekes virág-sajnos, magyar nevéről nem tudok-

nagy népszerűségre tett szerte a virágszerető emberek körében. 

A mérsékelt égövön csak üvegházakban termeszthető,

de ott éppen olyan pompázatos virágokat hoz, mint Makiling erdeiben.

Indiai származású, cserje termetű növény.

A 2-3 méteres bokrokon egész évben nyílnak a virágok.

A termések gömbölyűek vagy oválisak, 1,5-2 cm nagyok.

Ha teljesen megérnek, akkor  a héjuk fekete színű.

Savanyú húsából zselét, italokat és befőtteket készítenek. …

1, 5 - 2 méter magas lilásrózsaszín virágú lombhullató cserje.
Fő díszértéke a fénylő lila bogyói, melyek a vesszők teljes hosszában láthatók.
Apró bogyói októberben érnek.

Amikor a növény levelei lehullottak a színes gyümölcsök

nagyszerű csoportokban keltenek feltűnést, kelletik magukat.

A száraz éghajlat, a napi hőingadozás következtében

a kőzetek megrepedeznek és a sziklamasszívumokról

kisebb-nagyobb sziklatömbök válnak le

. Ezeket a szél különböző formára, alakra  csiszolhatja,

mint pl. a Manók- völgyében is látható.( Goblin Valley, USA)