Ádám tűje... Fűszernövények


A fenti és még sok egyéb - így például
Éva cérnája,
medvefű,
szappangyökér,
fűkaktusz,
spanyol bajonett
- névvel a Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos,
nálunk kerti jukkaként ismert „Yucca filamentosa”-t,
vagyis az agávék családjának jukka nemzetségébe tartozó
pozsgás növényt illetik.
Mivel a leveleiből tű és cérna egyaránt készíthető,
melyek a Paradicsomban nem nagyon állhattak rendelkezésre,
nem véletlen, hogy e növénnyel hozták összefüggésbe Ádám és Éva
– Mózes első könyve 3. fejezetének 7. versében említett
- első „ruhájának” elkészítését.
„És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék,
hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze,
és körülkötőket csinálának magoknak.” (Károli Gáspár fordítása)
A jukkát ma elsősorban az alternatív gyógyászat használja,
de egyes részeit ételként, italként is fogyasztják.
Talán a sokoldalú használatának is köszönhető,
hogy virágnyelven a legjobb barát a jelentése.
Itáliában a boldogság növényének tartják,
azonban virágjának nem örülnek,
mert - mint mondják - ajándékként balszerencsét hoz házra.
Különösen az indiánok körében örvendett nagy népszerűségnek,
amellett, hogy megfelelően elkészítve számos kór
- kopaszság, álmatlanság, felületi bőrsérülések, reuma, diabétesz stb.
- kezelésére alkalmas volt,
rostjaiból kötelet, halászhálót készítettek, leveleivel kosarakat fontak,
a gyökereit megfőzve és apróra törve mosásra,
feldarabolva pedig a halak beetetésére és „méregtelenítésére” használták.

Yucca kapszula fogyasztása
Fűszerek
Ánizs
A Földközi-tenger környékéről terjedt el ez a meglehetősen igényes növény, amely a hazai kiskertekben ritkán marad meg. A növény maga nem nő túl magasra, néhány milliméteres szürkés színű termése a fűszer. Illata a köménymagra emlékeztet, de annál édesebb, enyhén mentolos. Általában egészben használjuk, ha porítva van rá szükségünk, mindig csak annyit törjük, amennyit el is használunk, mert könnyen elveszíti aromáját.
Az ánizs jól harmonizál a tojásos ételekkel, levesek, saláták, zöldség- és halételek fűszere. Leggyakrabban azonban likőrök - mint a raki, ouzo, pernod és abszint - ízesítésére használják. Főzelékeket - vöröskáposzta, sárgarépa, tök, cékla, stb. -, vadas ételeket, mártásokat érdekessé tehetünk egy kevés ánizzsal.Babérlevél
Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén vadon is előforduló cserje vagy fa levele ez az értékes fűszer, amely felül fényes, alul matt, lándzsa alakú. Illata jellegzetes, íze kesernyés a benne levő illóolajtól és csersavtól. Jellemzően levesek, főzelékek, burgonyás ételek, sültek, vadételek, savanyúságok készítéséhez használjuk. Vigyázzunk azonban a fűszer kesernyés ízével, 1-2 levélnél többet ne tegyünk az ételbe, és a főzés végén mindig dobjuk ki belőle.
Olasz-, Francia- és Spanyolországból kerül a hazai kereskedelembe.
Bazsalikom
Amennyire kedveljük ma, legalább annyira tartottak tőle régen: úgy gondolták, ez a növény felelős az ellenségeskedésért és a tébolyért, magját ajánlatos volt szitkozódások közepette elvetni. Emellett viszont a mediterrán világban a szerelem szimbólumává vált, az ókori Egyiptomban pedig szokás volt bazsalikomvirággal hinteni a sírt, mert úgy gondolták, megnyitja az ég kapuit.
A bazsalikom egynyári növény, megjelenése változatos, több, mint hatvan fajtáról tudunk, köztük a görög bazsalikom apró, zöld levelű, az olasz levelei jóval nagyobbak, fényesek; ismerünk lilásbordó levelű változatot, és nagy, salátalevelűt is.
Mint fűszert, széleskörűen használhatjuk: levesekbe, mártásokba, főzelékekbe, salátákba, spagettibe, pizzára szórhatjuk az összevágott leveleket, amelyek íze különösen jól harmonizál a paradicsommal és a fokhagymával.
A bazsalikom béta-karotint, A-vitamint, kriptoxantint, luteint és zea-xantint tartalmaz; ezek az anyagok védik a szervezetet az szabad gyökök és a reaktív oxigén származékok hatásával szemben, melyeknek óriási szerepük van az öregedés és bizonyos betegségek kialakulásában. Ezen kívül van még benne kálium, mangán, réz, magnézium és vas.
Borókabogyó
A borókabogyó nem tartozik a leggyakrabban használt fűszereink közé, talán azért is, mert elsősorban vadhúsok ízesítésére ajánlják, ami egy átlag család asztalára szintén ritkán kerül. A gin legfontosabb ízesítője.
A bogyóból desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga. Ez az, amit már az ókori Egyiptomban használtak a balzsamozó szerekben, illetve gyógyításra is. Vizelet- és szélhajtó hatású, étvágyfokozó, reumatikus panaszokra, köszvényre, hólyaggyulladásra is jó. A bogyóból készült lekvárt epe-, és veseműködést serkentő szerként, illetve légúti megbetegedések kezelésére fogyasztják.
Mint fűszert, bátrabban alkalmazhatjuk - tehát nemcsak vadakhoz - mártásokba, főzelékekbe, salátákba.
Chili
Napjainkban a világ minden táján ismert és termesztett növény, használják zöldségként, fűszerként és gyógyszerként is. Az ételeknek pikáns ízt kölcsönöz; csípősségét az úgynevezett Scoville-skálán mérik, a mondás úgy tartja, minél kisebb a chili, annál erősebb.
Az erős ízért felelős hatóanyag, a kapszaicin a szájban csípős, égető érzést okoz, mert a fájdalom- és hőérzékelésért felelős idegvégződéseket ingerli. A fájdalomingerek egyik következménye endorfinok, a szervezet fájdalomcsillapítóinak és örömhormonjainak felszabadulása. Talán ezért is kedvelik sokan a chili paprikát, melynek őrölt változata cayenne bors néven ismert. Magyarországon a chili paprika közeli rokonát a cseresznyepaprikát használjuk előszeretettel. A kapszaicin vízben nem oldódó anyag, ezért nem érdemes vízzel csillapítani az égető érzést a szájban.
A chilinek számos jótékony hatása is ismert, ezek közül talán a legnépszerűbb az, hogy állítólag segíti a fogyást. A kapszaicinről - amelynek elsődleges forrása a chili - a taiwani Chung Hsing Egyetem kutatói egereken végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy megakadályozza a zsírsejtek növekedését, és alacsonyan tartja a vérben lévő zsír mennyiségét. Emellett külsőleg alkalmazva fokozza a vérbőséget, élénkíti a vérkeringést.
Szintén a kapszaicin pozitív hatása, hogy elősegíti az ún. apoptózist, vagyis a programozott sejthalált. Az apoptózis bekövetkezhet, ha a sejtet olyan károsodás éri, amit nem lehet kijavítani. A sejthalál nagyon fontos a rákos folyamatok megakadályozásában, így a chili rendkívül hasznos segítség lehet ezek felgyorsításában.
Az olyan injekció, ami chili és helyi érzéstelenítő kombinációjából áll, előidézheti a zsibbadást anélkül, hogy elveszítenénk az izmaink fölötti kontrollt, szemben az olyan hagyományos érzéstelenítőkkel, mint például a Novocaine, áll a Harvard Medical School jelentésében.
A kutatók korábban már meghatározták, hogy a QX-314-nak nevezett vegyi anyag anélkül kapcsolja ki a fájdalmat érzékelő idegsejtek működését, hogy lebénítaná a mozgás irányításáért felelős idegsejteket. A QX-314 azonban csak a sejten belül működik, és nem képes a sejtek közötti átjárásra. A chiliben megtalálható kapszaicinnek köszönhetően viszont megnyílik az út a QX-314 sejtek közötti közlekedése elCitromcirok
Citromfű
Egyes hatóanyagai vírusölő hatással rendelkeznek, ezért a citromfűből krémet is készítenek, mely jól alkalmazható ajakherpesz esetén. Ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést; nyugtató hatása miatt gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén, idegerősítőként, és szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások kezelésére is alkalmazható. Ismeretes még izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása. Illóolaja reumás panaszok enyhítésére hasznos, akár bedörzsölve, akár fürdővízbe csepegtetve.
Fűszerként elsősorban halak, szárnyasok, saláták, desszertek ízesítésére ajánlják. Kiváló szörp készíthető beőle, és ételek, illetve koktélok díszítésére is alkalmazhatjuk.
Curry
Az általunk is ismert, hol porformájú, hol krémszerű curry ugyanis nem más, mint egy fűszerkeverék, amelynek leggyakoribb alkotóelemei a római kömény, a kurkuma, a lepkeszegmag és a csilipaprika. A legelterjedtebb sárgás curry a kurkumától kapja a színét, erősségét pedig a csilipaprika szabályozza. Módosabb indiai családok saját currykeverékkel bírnak, amelynek összetétele az ő saját ízviláguk szerint alakult ki.
Garam masala
A curry elmaradhatatlan hozzávalója, de természetesen más ételeket is fűszereznek vele - még édességeket is. A leggyakrabban használt elemei: babérlevél, fahéj, koriander, római kömény, kardamom, szemes feketebors, szegfűszeg, őrölt szerecsendió-virág. Ez kiegészülhet többek között szezámmaggal, kókusszal, karilevélel, cayenne-i borssal, kurkumával, csillagánizzsal, fokhagymával, mustármaggal, ánizzsal, mákkal.
Az elkészítési mód mindig ugyanaz: a fűszereket megpirítják és összeőrlik. Ilyen keveréket bárki könnyen készíthet tehát otthon is, kikísérletezve a számára legmegfelelőbb ízvilágot. A kész garam masalát jól záródó üvegben, sötét helyen akár hónapokig is eltárolhatjuk.
Kerülhet például levesekbe, szószokba, pácokba, salátákba.
Kapribogyó
A kapricserje Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származik, Görögországban már az ókorban is termesztették. A növényt a rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik. Rózsaszín tollas virágzata, húsos levelei vannak. A sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbót begyűjtik, mielőtt felnyílna, majd sós ecettel és gyakran olívaolajjal tartósítják. Cserépben nagyon laza kaktuszföldbe ültetve nálunk is szépen díszlik egész nyáron, de télen visszavágás után fagymentes helyre kell menekíteni.
A zöld, nem túlságosan puha, zárt bimbó kellemesen kesernyés és csípős, jellegzetesen fanyar fűszer. Halkonzervek, mártások, pástétomok, saláták, vadas ételek, húskocsonyák, gyenge húsok (bárány, borjú, nyúl, szárnyas), húsgombóc, körözött ízesítésére, hidegtálak díszítésére, burgonyasalátához használhatjuk.
Kerti kakukkfű
Sokoldalúságát meghűléses betegségek kezelésében és megelőzésében ma is értékeli az orvostudomány; egy csokor kakukkfűből főzött szirup hatásos szere a házipatikáknak. A kakukkfű illóolajának fő hatóanyaga a timol, amely egy baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyag, illetve a karvakol, ami szintén fertőtlenítő, baktérium- és vírusölő hatású vegyület.
Fertőtlenítő hatásán túl illóolaja serkenti az immunrendszer működését, fokozza a fehérvérsejtek termelődését.
A mediterrán konyha alapvető fűszere, jól harmonizál húsokkal, gombákkal, paradicsomos ételekkel.
Majoránna
Már az ókorban is ismerték, szent növény volt: a boldogság szimbóluma. Őshazája Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, rokona a zsálya, a menta és az oregánó is.
A majoránna régóta igen kedvelt és elterjedt fűszer, bár a magyar konyhában egy időre háttérbe szorult; azonban a zöld fűszerek népszerűsödésével egyre többen fedezik fel ismét. Levesek, pl. burgonya és gombaleves, illetve főzelékek (kelkáposzta, burgonya) kitűnő ízesítője. Vadhúsokhoz, szárnyasokhoz, halakhoz, pástétomokhoz, töltelékekhez remekül illik.
Menta
Ebben az esetben a konyhaablakban tartva remek szolgálatot tehetnek nekünk a mindennapi főzés-sütés során.
A fodormenta (Mentha crispa) az igénytelenebbek közé tartozik; amennyiben kiültetjük, kordában kell tartanunk, különben elárasztja az egész kertet. Hatóanyagainak (illóolaj: karvon, karveol, cseranyagok, flavonoidok) köszönhetően jó szélhajtó, görcsoldó és emésztésjavító hatású (epetermelést fokozó), de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják, meghűlés esetén köhögéscsillapító hatású.
Koktélok díszítésére és ízesítésére alkalmazzák előszeretettel, de gyümölcs- és zöldségleveseket, mártásokat dobhatunk fel vele
Oregánó
Magyar neve szurokfű, sőt, hívják vadmajoránnának is, latinul Origanum vulgare a neve ennek a fajtának, ami az én kertemben is terem. Mint fűszer, használhatjuk levesek, mártások, töltelékek, pástétomok, saláták, tészták, bab-, paradicsom-, tök-, burgonya-, hús- és halételek, vagyis majdnem minden ízesítésére, állítólag még süteménybe is jó.
Gyógynövényként nyugtató, étvágygerjesztő, emésztésjavító, köptető, görcsoldó, epe- és vízhajtó hatása miatt alkalmazzák.
Rozmaring
Leginkább francia és olasz ételek, vadas és szárnyas sültek ízesítője, különösen jó zsályával és hagymával együtt pácok, szószok ízesítésére, illatosítására.
A rozmaring fás szárú évelő, mediterrán hangulatú örökzöld. A jellegzetes tűlevelű félcserje 40-80 cm magasra nőhet; kúszónövény változatát (R. prostratus) kerti és futó dísznövényként is ültetik. A napfényes és jó lefolyású, homokos talajokat kedveli.A növény a fagypont körüli hőmérsékletet különösebb gond nélkül átvészeli, -nagyobb hidegekben viszont ajánlatos a töveket szalmával fedni, takarni.
A rozmaring és annak olaja erősen antioxidáns hatású anyagokat tartalmaz - ezek hatására tartósító értéke vetekszik egyes kereskedelmi tartósítószerekével. Fűszernövényként a rozmaringnak semmiféle káros hatása nincs, de a rozmaringolaj már kis mennyiségben is gyomor-, vese- és bélpanaszokat válthat ki.
Sáfrány
A sáfrány (Crocus sativus) a nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok összegyűjtött, és fűszerként használt bibéjének elnevezése. Egy virágban három bibeszál található, ezek illóolajat, karotint, festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaznak. Az ókori orvosok ismerték görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító hatását, napjainkban pedig egy svéd kutatócsoport azzal állt elő, hogy a sáfrány javítja a koncentrációt, a memóriateljesítményt, valamint nagyszerűen hat a depresszió ellen. Hozzá kell tenni: csak kis mennyiségben, eltúlozva ugyanis mérgezést okoz. Persze, az ára miatt nem túl nagy az esély arra, hogy bárki is halálos adagot tesz a rizottóba...
A növény eredeti hazája Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke, ahol nemcsak vadon fordult elő, hanem széleskörűen termesztették is. Európába az arabok közreműködésével jutott előbb Spanyolországba, majd onnan más országok konyhájába is. Ma a világ sáfránytermesztésének nyolcvan százalékát Irán és Spanyolország produkálja, a maradék húsz százalék jórészén Marokkó, Olaszország és India osztozik.
Az ára miatt nagyon sokan hamisítják, ezért általános javaslat az, hogy csak szálas sáfrányt vegyünk, őröltet soha: egyrészt, nem biztos, hogy csak sáfrányból készült , másrészt az aromáját is hamar elveszíti. Egyik általános "helyettesítője" a sáfrányos szeklice, amelyet piacokon, kis csomagokban sokszor "sáfrány" felirattal árusítanak. Ez a valódi sáfrányhoz hasonló sárgás színezőanyaggal bír ugyan, de fűszerként nem is emlékeztet az igazira, amely édeskés-kesernyés, kissé füstös illatú és ízű.
Főzés során a legjobb hatást úgy érhetjük el, ha a sáfrányt az ujjaink között összemorzsolva pár órára langyos folyadékba: vízbe, tejbe, húslevesbe áztatjuk - a felhasználás módjától függően -, és a főzési folyamat vége felé adjuk az ételhez. Bármilyen ételt is fűszerezünk, két-három szál már bőven elég ahhoz, hogy sárgára fesse, és jellegzetesen ízesítse azt.
Leginkább az indiai és a mediterrán konyha használja.
Zsálya
„Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből származik.
Ez a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó, nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény már a középkorban is kedvelt és nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt. Úgy tartják róla, meghosszabbítja az életet. Bár ezt egzakt módon ellenőrizni nem tudjuk, tény, hogy jelentős fertőtlenítő hatással bír, eredményesen alkalmazható torokgyulladás, szájbetegségek, izzadás, bélhurut esetén, levele segít halványítani a bőrön lévő foltokat serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat.
Ami gasztronómiai felhasználását illeti, zsályával fűszerezhetünk zsíros húsételeket és azok köreteit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.
A leveleket közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni, és szárítással tartósítani.
A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea.























