Az állatokról egy másik, bölcsebb

és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk.

Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve

a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja,

és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul.

Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt,

hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot.

És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk.

Mert az állat nem az ember mércéjével méretik.

Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb,

kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva,

amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el,

olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani.

Ôk nem felebarátok; ők nem beosztottak;

ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk,

rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.

Henry Beston

Az egyetlen abszolút önzetlen barát,

akire az ember szert tehet ebben az önző világban,

az egyetlen, aki sosem hagyja el őt,

az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá

- az a kutyája.

Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben.

Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak,

s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen.

Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna.

Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat,

melyeket a világ kegyetlensége ejt.

Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna.

Mikor minden barát eltűnik, ő marad.

Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik,

ő olyan hűséges marad szeretetében,

ahogy a nap kitart az útján az égen.

George Graham Vest