A téli álomra a fajok különböző módokon készülnek fel -

. Az ürgék, a sünök és a pelék például a hideg beállta előtt

nagyon intenzíven táplálkoznak,

ezzel masszív zsírréteget szednek fel,

amelyet tavaszig szépen elégetnek.

Ők tehát egész télen nem kelnek fel.

A vörös mókusok viszont nem alszanak mély téli álmot.

Néhányszor felébrednek, hogy táplálékot vegyenek magukhoz,

így enyhébb, napsütéses napokon télen is találkozhatunk velük,

amint épp élelem után kutatnak.

A rovarok teljesen üres gyomorral vészelik át a telet.

Nincs szükségük táplálékra, mivel teljesen lecsökkentik életfunkcióikat.

A kétéltűek és a hüllők hidegvérű állatok,

tehát testhőmérsékletük a környezetüktől függ.

Éppen ezért ők olyan helyet keresnek,

amely biztosan nem fagy majd át.

A teknősök például befúrják magukat a mocsárba,

ahol csak kevés oxigént vesznek magukhoz, és átalusszák a telet.

Ősszel ők is sokat esznek, zsírréteget raktároznak télire.

Hasonlóan cselekednek a kígyók és a siklók is.

 Csodálatos színek, friss levegő, nyugalom.

Lenyűgöző a természet. 

Az erdő képe minden évszakban más, és ez természetesen

nem csak a fákra és a bokrokra, de az ott élő állatokra is érvényes. 

A napról-napra változó természet mindig újabb,

izgalmasabb dolgokat rejteget számunkra.

A levelek színpompás játéka mellett ilyenkor megfigyelhetjük

a vadon élő állatokat, akik szorgalmasan gyűjtögetik a télire valót.

A téli álom a mérsékelt és a hideg égövi állatokra jellemző,

a trópusi állatok télen sem alszanak.

A hibernáció oka elsősorban nem a hideg, hanem a táplálékhiány.

A madarak ezt a problémát úgy oldják meg,

hogy elvonulnak délebbre, olyan helyekre, ahol találnak eleséget.

A rovarok, hüllők, kétéltűek és azok az emlősök,

amelyeknek tápláléka télen nem biztosított,

más megoldást keresnek: álomba merülnek.

Elsőként a denevérek szenderülnek téli álomba

Már október elején csoportokba verődnek, s a hónap közepén aludni térnek,

mert addigra a táplálékul szolgáló repülő rovarok is eltűnnek.

A denevérek csoportosan, egymást melegítve vészelik át a hideg évszakot,

s csak tavasszal kelnek fel.

Október közepén nyugovóra térnek a hüllők és a kétéltűek,

amelyek napfény nélkül nem tudnak meglenni.

Az emlősök közül legkorábban az ürgék augusztus közepétől,

a mogyorós pelék október végén,

a keleti sünök november elején hajtják álomra fejüket.

Végül november végén a vörös mókusok is téli álomba szenderülnek.