Dr. Nagy Mihály
Ősz piktor

Tarka színre festette be
szeptember a hegyeket.
Közelebbről megcsodálva
hat színt festett a zöld fákra,
palettáról rájuk kenni,
nem átallott kézbe venni,
óvatosan, szeretettel
minden egyes levelet.

Hat színt festett, megkeverve,
szivárványnál színesebbre:
saját ízlésvilágára
a zöld tájat átpingálta.
Csiricsáré, tarka-barka? -
színkavalkád nem zavarta.
Szép kontrasztos háttérképnek
maradt az ég kobaltkéknek.

Megbarnultak a bükkösök,
a juharfák vérvörösök.
Akáclevél citromsárga,
gesztenyékét rozsda rágja,
a vén tölgyfáké aranyos,
a kőriseké narancsos,
Tarkállanak parti füzek,
takar rőt avar zöld füvet.

Szilvalevél mély bordóból,
lángszínű a csipkebokor.
Okkersárga, aranybarna,
lombok minden árnyalatba`.
Az ég szürke felhősre vált,
ágától a levél elvált.
Akkor leszünk szomorúak,
ha a lombok mind lehullnak.

Lucskos a tájék.
Őzsuta áll és
sziklafal ormán
messzire néz.

Puskatus ágat
hintene rája.
Szürke az ég és
szürke a táj.

Köd lepi rétjét,
asztala étkét
elfedi hó. Hát
éhezik ő.

Róka a kölykét
hajtja. A völgyrét
szeglete alján
őzgida néz.

Hallja az anyját
sírni. A dombhát
alja ha hívná
menteni őt.

Róka családnál:
"Hóban a vágták
éhesen? Az már
nem sikerült!"

Lucskos a tájék!
Őzsuta áll és
sziklafal ormán
messzire néz.

Fa Pál

Bajban van a róka koma,
megsérült az orra.
Nem tud többé nyulat fogni,
mert nem tudja kiszagolni,
merre van az óla.

Elment hát Bagoly doktorhoz,
hogy segítsen rajta.
Beteg orral, szaglás nélkül
éhen hal a falka!

Bagoly doktor felvágta
a róka dagadt orrát,
s talált benne egy nagy darab
hosszú, hegyes szálkát.

Azt javaslom, róka koma
kerüld el az ólat,
mert legközelebb Bodri kutya
csípi el az orrod.

Kósa Gabriella

Ej, te macska-macska...
miért voltál ilyen csacska?
Mondtam ezerszer, hogy
Ne menj! Úgy kértelek,
hogy maradj otthon, s
ne tekeregj... legyen elég
az udvar, a fa, a bokor,
mászkálj a háztetőn, s
ugrálj a bútoron... de Te
mindig elmentél, kalandot
kerestél... s most hogy az
úton láttalak... hidd el
a szívembe zártalak, de
bárcsak még várnálak
otthon, s te kalandoznál,
valahol távol...

Szűcs Szilvia

Ahogy Puffancsra pillantok,
mikor nyalja a fagylaltot,
vagy műanyag flakont rág,
pixelesít szőnyegmintát,

ahogy törölöm a talpát,
azon a szemem rágót lát,
vagy égnek állnak lábai,
mert velem akar játszani,

ahogy motoznak mancsai,
a nyelve arcomon pacsi,
vagy ugrabugrál a sárban,
ha tavasz, ha ősz, ha nyár van,

érzem, elért a szeretet,
megleltem, amit keresek,
mert csak addig voltam pupák,
amíg nem tartottam kutyát.

Dobrosi Andrea

Pintér Gyula

Egy kis nyúl

Egy kis nyúl füle lekonyul.
Ugrándozik a réten!
S mit talál ott kérem?...
Káposztát, salátát, céklát.

Nem virágot, s nem margarétát!
Talán egy gazda szekere erre kocogott?
Elhullajtva e finom falatot.
Mit biza nem vet meg a nyúl.

Ha tétováz, még gyávának bizonyul!
Otthagyni e finomságot?
Nyúl ilyet még nem is látott!
Nem is tett ő egyebet, nem hagyta az őrhelyet!

A nyuszi a szénát már unta!
Merthogy jött éppen a pereputtya!
Nekiláttak az evésnek.
Így lett vége e mesének.

Kismókus az odvában
Diót tör nagy elánnal.
Hová ez a sietség?
Vendéget vár vacsorára,
De a vendég csak késik.
Ő meg az ajtót fürkészi,
Aztán reccsen-roppan az ág,
Belibben a várva várt mókuslány.
Ajándékot is hoz neki,
Mely egy tál házi mókussüti.
Hamarosan estveledik,
A Hold karéja is előbukik,
Csak szemük s a csillagos ég világít,
A két mókus összemelegedik,
Mától kezdve ne vendég,
Életem társa légy örökké!
Odvam a te odvad is,
Vészeljük át a telet itt!

Magyar Magdolna