Április az év negyedik, 30 napos hónapjaa Gergely-naptárban.

A hónapot Mars kedveséről, Venusról nevezték el,

Venust ugyanis Aperirének is hívták.

A név a latin aperire szóból származik,

melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás

az ekkor kinyíló természetre.

A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos.

A népi kalendárium Szent György havának nevezi.

A hónap a bolondok napjával kezdődik – április bolondja az,

akit elsején becsapnak, rászednek, megtréfálnak,

aztán meg jól kinevetnek…

A szokás eredete bizonytalan, csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk.

Talán a tavaszkezdethez kötődő vidám

kelta népszokásból maradt fenn, talán egyszerűen csak

a hónap szeszélyes voltára utal.

Az viszont biztos, hogy szerte Európában tartja magát a szokás,

ismerik például a franciák, angolok, németek is.

A hónap szokásai, hagyományai már a rómaiak óta szorosan összefüggnek

a természet újraéledésével, és az ehhez kötődő tennivalókkal.

Ebben a hónapban kezdődnek a földeken a tavaszi munkák,

sárkányölő Szent György napja pedig évszázadok óta a marhák

(és egyéb ridegtartásra szoktatott lábasjószágok)

szabad legelőre hajtásának az ideje.

Április 25., Szent Márk napja a búzaszentelés hagyományát őrzi –

keresztény szokás szerint vagy ezen a napon, vagy az ehhez közeli vasárnapon

búzaszentelő körmenetet tartanak,

de valójában pogány eredetű népszokásról van szó.

Bár a népnyelv búzaszentelésről beszél, mindenféle vetést,

fákat és szőlőket is szokás ilyenkor megáldani.

Húsvét,mozgóünnep lévén, legkorábban március 22-re,

legkésőbb április 25-re eshet – leggyakrabban tehát áprilisban tartjuk

húsvéti szokásainkat, és ekkor üljük meg a kereszténység legnagyobb ünnepéhez,

Jézus feltámadásához kapcsolódó  számos további ünnepet is.

A 2005-től 2019-ig tartó tizenöt éves időszakban például

mindössze négyszer esett-esik húsvét vasárnapja márciusra,

de ebből egyszer, 2013-ban a húsvéthétfői locsolkodás

már a bolondok napjával azonos.

Hogy ennek van-e valamiféle önálló jelentése,

azt eldönteni kinek-kinek legyen a saját dolga.

Változó napra eső nevezetes napok:

Virágvasárnap Húsvét előtti vasárnap.

Az iskolás gyermekek ilyenkor barkát mennek gyűjteni,

amit a templomban megszentelnek.

A szentelt barkát gonosz űzőnek, betegséggyógyítónak tartják,

elűzi a jégesőt, megóv a villámcsapástó.

Virágvasárnap tarják több palóc községben a kiszehajtást.

Fiatal lányok telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett

szalmabábut visznek végig a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik.

A téltemetés, az ébredő természet ősi ünnepét, a húsvétot vezeti be.

Virágvasárnap után következő hét a Nagyhét.

Nagypéntek: Jézus kereszthalálának ünnepén tarják a legszigorúbb böjtöt.

Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak,

nagymosást tartanak a patakban és az állatokat is megfürösztik.

Sok helyen Nagypénteken nem gyújtanak tüzet.

Nagyszombat: Este tartják Jézus feltámadásának ünnepét.

A tüzet ősi módon - dörzsöléssel, csiholással -

újra meggyújtják és megszentelik.

Az esti harangszó a böjt befejezését jelenti.

Húsvétvasárnap: A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe

a pogány tavaszkezdő ünnepekből származik.

Ezen a napon tartják a húsvéti határjárást.

Ilyenkor az egész falu népe körbejárja a földjeit,

kitisztogatja a forrásokat. Sok helyen bált rendeznek.

Húsvéthétfő: A legnépszerűbb húsvéti népszokások:

locsolás, a hímes tojás ajándékozásának ideje.

Mindkettő ősi termékenységvarázslásra utal.

A tojás - eredetileg halotti kultusz kelléke -

Jézus újjászületését jelképezi.

Fehérvasárnap: Húsvét utáni vasárnap a fiatal leányok 'mátkát',

barátnőt választanak, vagy komatálat küldenek egymásnak.