Poller Ildikó

Erdei séta

Erdő mélyén sétálgatok én,
hol madarak repkednek gondtalan,
fenyőfák illata száll felém,
gondom elszáll nyomtalan.

Boldogít e kellemes magány,
távol a város hangos zajától,
fák közt dalol egy csalogány,
messze vagyok családtól, baráttól.

Körbevesz sűrű lombkorona,
ahogy sétálok a nagy fák között.
Átjár az erdő friss illata,
minden búm messze költözött.

Távolból hallatszik kutyák ugatása,
megriadt őz szalad el mellettem.
Hirtelen felhangzik harang kondulása,
talán egy kis falu van itt a közelben.

Ha eljön a tavasz újra visszatérek,
minden alkalom felüdülés lesz.
Csodálatos érzés, amit most érzek:
béke és nyugalom, ami most körülvesz.

Jancsek Zsolt

Erdő csodái

Erdő, mely oly csodás,
Énekel minden madár,
A fák árnyéka takarja az utat,
Mindent beborít a virágillat.

Szarvasok koptatják agancsukat,
Fácánok kiabálása töri meg a csendet,
Oh, mily csodás ez a természet!
Minden élőlény egy szerve.

Mókusok rohangálnak a fák között,
Szellő játszik a fűszálakkal,
Őzek ugrálnak a fák között,
A rókák a sűrűből ravaszan néznek.

Oly jó sétálni az erdőben,
Elgondolkodtat mindenen,
Ha elfárad egy vándor,
A fák árnyéka hűsíti arcát.

Az Erdő

Erdőben a nagy fák
Menedéket adnak,
Fának fűnek, virágnak,
Embernek és állatnak.

Ha az erdőt járom
Erdőnek szellemét.
A fák suttogásának
Hangjait is hallhatom

Erdőben kis patak
Csordogál medrében,
Hallgathatom hangját
Víz és föld szellemének.

Állatoknak hangja
Faág reccsenése,
Avarnak szép zenéje,
Madaraknak éneke.

Lelkemnek e hangok
Muzsikája tiszta,
Megpihenhet ott lelkem,
Mert a békét szeretem.

Olyan az én szívem
Mint a kerek erdő,
Megóvnék Én mindenkit,
Ahogy az erdő teszi.

Fát, füvet, virágot,
Embert és állatot.