Márai Sándor: Az ünnepekről

"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével.

Tisztálkodjál belülről és kívülről.

Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel.

Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,

milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés.

Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Az ünnep legyen ünnepies.

Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek,

vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok.

S mindenekfölött legyen benne valami

a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból,

a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja.

Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is.

Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."

Az ünnep jelentőségét az határozza meg,

hogy annak érzed, készülsz rá, fontos neked.

Az ünnep varázsa az, amikor azok az emberek,

akiket szeretsz, akikkel szívesen és boldogan vagy együtt

éppen olyan fontosnak érzik azt az ünnepet, mint te.

Vannak meghitt ünnepeink,

de szerintem ezek egyre inkább családiasak,

születésnapok, évfordulók.

AZ ÜNNEPEK TIPUSAI:

Vizsgálódásaink során három csoportot különböztetünk meg,

a karneválszerű,

a történelmi eseményekhez kapcsolódó,

és a vallási alapú kategóriák.

A karneválszerű események eltérőek.

Ilyenek például a Katalin-bál, Anna-bál, a farsang.

Alapvetően a kikapcsolódást szolgálják,

a mindennapok zárt, szabályokkal behatárolt világát oldják kissé.

A februárban megrendezett farsang idején az álarc leplez,

a jelmez új személyiséget ad,

a viselkedés ezáltal eltér a normálistól,

a paródia kerül túlsúlyba.

 Megmaradt viszont a legnagyobb vallási ünnep,

a karácsony és ennek rítusai.

Erre készül az egész világ minden évben,

már november elejétől fogva, amit a kereskedelem felerősít.

A karácsony jelképezi a megváltó születését,

a családok összetartozását a Szent Család példájára.

Az újszülöttre várakozás ünnepe az év utolsó hónapja,

melyhez számtalan népszokás kapcsolódik.

Társadalmi ünnepeink évfordulókhoz,

főleg a magyarságtudathoz, az emlékek ápolásához kötődnek

hazánkban, s ezek egyszersmind munkaszüneti napok.

Régi korok és tettek elevenednek meg

a társadalmi ünnepekkor felidézett hangulatban.

Évente elhangzik a Nemzeti dal és a 12 pont,

vagy Szent István Imre fiához írott intelmeit, és így tovább.

Gyakran beszélünk ''ünnepélyes külsőségekről'',

''ünnepélyes keretekről'',

ritkábban viszont az ünnep bensőségéről vagy tartalmáról.

   Igenis meg kell szabni a viseletet,

az öltözködési normákat, a mozgásteret, a viselkedést,

csak így leszünk hűek az eljátszott, megidézett korhoz.

Meg kell tanítani a társadalmat az ünnepi rítusokra,

csak akkor visszük tovább az információt.