A pünkösdi rózsa nevét, nem túl meglepő módon,

a pünkösdi időszakban nyíló hatalmas halványrózsaszíntől mély bordóig

számtalan árnyalatban nyíló virágairól kapta,

mely a névadókat a rózsára emlékeztette.

Másik elnevezése, a bazsarózsa egy fokkal érdekesebb:

a távol keleten közel kétezer éve gyógynövényként termesztett növény

az Oszmán Birodalmon keresztül, török közvetítéssel került

a Kárpát-medencébe.

Magas ára miatt elsősorban a török nemesek és tisztségviselők tartották

 így ragadt rá a basa rózsa név, mely később a ma ismert

és széles körbe használt bazsarózsára módosult. 

 A Paeoniák nemzetségébe tartozó bazsarózsák latin nevüket

a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paiontól kapták.

Mint említettük a növény évszázadok óta termesztik orvosságként.

A gyökerében található paeoniflorin segítségével sárgaságot,

reumát, vesét gyógyítottak.

Óvatosan kezdjünk azonban házi orvosságkészítésbe!

Csak a tavasszal és ősszel kiásott gumókban található meg

az anyag, a többi időszakban szedett mérgező lehet.

A bazsarózsa Kínából származik.

Sőt Kínában nemzeti virágnak is tekintik,

a Virágok királya néven is emlegetik.

A késő Csing-dinasztiában a bazsarózsát Kína nemzeti virágának mondták,

majd 1985 májusában a pünkösdi rózsát

a tíz legszebb kínai virág egyikének választották.

Egyedülálló, Kínára jellemző, fás, értékes virág,

több ezer éves természetes növekedéssel és több mint

1500 éves mesterséges termesztési történelemmel.

Gyökerének görcsoldó főzetét egykor epilepszia gyógyítására használták.

Úgy tartják, hogy a kínai bazsarózsa már 724-749-ben elkerült Japánba,

ahova Kúkai vagy az egyik őt követő szerzetese vitte a virágot.

1330 és 1850 között Franciaország már komoly

kínai pünkösdi rózsa termesztést folytatott és számos fajtaváltozatot termesztett.

1656-ban a holland és a kelet-indiai vállalatok vitték

a kínai pünkösdi rózsákat Hollandiába, és 1789-ben a britek is rátaláltak

a kínai pünkösdi rózsára.

Az Egyesült Államokba csak 1820-1830-ban kerül el

néhány kínai bazsarózsafajta és vadon élő fajuk.

Kevesen tudják, hogy a bánáti bazsarózsa a Mecsek legféltettebb

és egyik legszebb lágyszárú növénye.

Hazánkban csak itt fordul elő, és, ha ez nem lenne elég,

akkor egyes becslések szerint a bánáti bazsarózsa virágállományának

legalább 90 százaléka él a Zengő gerincén.

Magyarországon 1982 óta fokozottan védett faj, eszmei értéke 250 ezer forint.