BORS

A bors az egyik legismertebb fűszerünk.
A görög-római idők óta óta Európában ismert.
Hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban.



Fekete bors esetében borsszemeket zölden,
még éretlenül szedik le, és néhány napig fermentálás céljából állni hagyják.
Ezután szétterítve addig szárítják a napon,
ameddig a szemek meg nem ráncosodnak és barnásfeketére nem sötétednek.
Ez a legcsípősebb változat.
A zöld borsnál még zöld, éretlen bogyókat megszárítják,
vagy sóban, illetve ecetes-sós lében konzerválják.
Ennek aromája a legintenzívebb, de szinte egyáltalán nem csípős.
A fehér bors: borsszemeket röviddel a pirossá érés előtt szedik le a cserjéről.
A kis bogyókat zsákba teszik, és nyolc napig vízben áztatják,
majd eltávolítják bőrüket és kiteregetik őket.
Ha megszürkültek, ismét megmossák, majd addig szárítják őket a napon,
amíg sárgásfehérek nem lesznek.
Kevésbé csípős és a fekete borsnál enyhébben aromás, zamatos.

A piros bors - vagy rózsabors Braziliában, Peruban őshonos borsfa termése.







