10 furcsa dolog Brüsszelben

Mi jut eszünkbe Brüsszelről?

A pisilő kisfiú, kagyló és sült krumpli,

meg az EU, és egy ideje a fura zenék meg a zöld papagájok is.

Naiv rácsodálkozás tíz pontban.

Minden kétnyelvű – és ezek a nyelvek ráadásul gyakran még csak nem is hasonlítanak,

így eshet meg, hogy egyszerre tévedsz el például a Rue de la Loi-n és a Wetstraaton.

Ha megkaparintasz egy francia, vagy belga laptopot,

használat előtt jól vizsgáld meg, ugyanis másfajta billentyűzetkiosztást használnak,mint mi.

Egészen szédítő érzés idegen betűket találni a klaviatúrán a jól megszokottak helyett,

ha vakon gépelsz, pikkpakk összedobhatsz egy dadaista verset üzleti email helyett.

Minden harmincadik méteren éjjelnappaliba botló világvárosiként (bocs!) kicsit sérelmezhető,

hogy vasárnap nemhogy éjjel, de nappal se nagyon nyitnak ki a boltok.

Olyannyira, hogy néhol még a szállodai shopok sem fáradnak ilyesmivel.

 Nem tudni az okát, de a Royal Parkban zöldpapagájcsapatok élnek.

Meglepő választás ez egy trópusi fajtától!

 Viccesen néz ki, hogy rengeteg irodista

a mi hagyományos camping bringánkhoz hasonló összecsukható kis bicajjal közlekedik.

 Mindenütt ’90-es évekbeli zenék szólnak,

de úgy, mintha a városban beragadt volna a VH1 95-ben.

Kocsmákban, a metróperonon (!), buszokon, vadul nyomják Alanis Morrissette-et

és Peter Gabrielt, meg valami szürreális retró lounge-ot.

 Az egész városon ül valami balkáni metropolisz hangulat:

mintha London és Albánia keveredne,

mindez még durvább, amikor egy kerületen, vagy akár egy utcán belül történik.

Leszakadt, koszlott szlöm és épülő üvegpalota teljesen megszokott egymás mellett.

Nekünk nagyon úgy tűnik, hogy a brüsszeliek gyros helyett is gofrit tolnak,

legalábbis minden második utcai büfé a gyümölccsel megszórt,

csokiba mártott, tejszínes, fagyis, még hardcore-abb helyeken

csokival töltött rácsokkal sütött gofrit árulja.

Pár napig persze ujjongunk, de nem biztos hogy egy szombat éjszakai csapatást levezetnénk velük.

Brüsszelben a hazaihoz hasonló tiltások ellenére találkoztunk olyan vendéglátóhelyekkel,

ahol még nyugodtan lehetett dohányozni, és eleve: rengetegen cigiznek,

sok a szétszórt csikk, ami még rá is erősít a fentebb említett Balkán-fílingre.

A Nagyon Híres pisilő kisfiú, ami gyakorlatilag olyan Brüsszelnek,

mint Párizsnak az Eiffel-torony, pontosan 58 cm magas alacsony.

Biztosan azonban senki se tudja megmondani,

hogyan került az 58 centiméter magas szobor

a Stoofstraat/Rue de L'Etuve és az Eikstraat sarkára.

Csak annyi bizonyos, már a XV. században ontotta a vizet magából,

míg ki nem kiszáradt. A város parancsára 1619-ben egy szobrász

újraöntötte a tiszteletlen kisfiút.

Alkalomadtán a szobrot jelmezbe öltöztetik, természetesen úgy,

hogy mindennapi feladatát elvégezhesse.

Először 1698. május 1-jén II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem,

a Spanyol Németalföld kormányzója öltöztette fel

egy brüsszeli céh ünnepélye alkalmából.

A szobrocska ruhatára, amelyet a főtéren található Városi Múzeum őriz,

ma már több mint hétszáz különböző öltözéket tartalmaz,

köztük futballmezeket, egyenruhákat, de akadnak tréfás darabok,

például Elvis Presley és Miki egér jelmez is.

Kabátja 25, nadrágja 26 centi hosszú.

A Manneken Pisnek hivatalos öltöztetője is van, a brüsszeli Jacques Stroobants,

akinek a felesége már vagy kétszáz ruhát készített a szobornak.

Amíg Magyarország töltötte be az Európai Unió elnöki posztját

(2011 első felében),

havonta más magyaros népviseletbe bújtatták.

A ruhákat előre meghatározott „menetrend” szerint cserélik,

amelyet a Manneken Pis barátai nevű nonprofit szervezet állít össze.

Az öltöztetési ceremóniát gyakran rézfúvós zenekar kíséri.

Amikor az öltöztetés befejeztével újraindítják a fiút, előfordul,

hogy a nagy nyomás miatt a vízsugár messzebbre visz,

és a közel állókat lespricceli, a közönség általános derültségére.

A pisilő kisfiú szobrát sokan ismerik,

ám azt csak kevesen tudják,

hogy 1987 óta van egy nőnemű párja, a Jeanneke Pis.

Ezt a szobrot Denis-Adrien Debouvrie szobrász készítette.

A szobor mintegy fél méter magas és egy gugoló kislányt ábrázol,

aki elégedett arccal pisil.

Az Impasse de la Fidélité /Getrouwheidsgang nevű

keskeny zsákutca keleti vége felé található,

mindössze száz méterre az éttermekkel teli

Rue des Bouchers /Beenhouwersstraat utcától.

Bár a vendéglátóhelyekben bővelkedő utcán

a "beterelő" legények készséggel adnak felvilágosítást arról,

hol találja az érdeklődő az – esténkét zárható ráccsal is védett – lányka-szobrot,

fellelése nem olyan egyszerű, mint fiú-párjáé.

Előtte – már csak helyhiány miatt is – nem tolonganak a kíváncsi turisták,

itt nincs ruhabemutató, ami a fiúcska-szobornál

a látvány egyik elmaradhatatlan összetevője.

A lepisilés veszélye sem fenyegeti a lányka-szobor látogatóit,

ugyanis a pici hölgy célirányosan végzi a dolgát, egyenesen az alatta látható

kis medencébe, vagy inkább nagyobb kagylóba.

Ahová a vendég bedobhat egy eurócentet,

biztosítva ezzel, hogy még visszalátogathasson ide.