Sütőben, olajban, tepsiben sült krumpli, főtt krumpli,

burgonyapüré, petrezselymes újburgonya,

paprikás krumpli, rakott krumpli, rösti, sztrapacska,

burgonyasaláta, tócsni, gnocchi –

és még hosszan lehetne folytatni a sort,

mennyiféle formában is szeretjük, készítjük a burgonyát.

Persze nem csak nálunk nagy kedvenc,

de a világ szinte minden sarkában kerülnek tányérokra

népszerű burgonyás fogások.

Igazi átváltozóművész a konyhában –

sülhet ropogósra, főhet krémesre, lehet előétel

, főétel, és desszertekhez is felhasználható.

Szinte minden fűszer illik hozzá.

Ha leves lesz belőle, majoranna, babérlevél jó ha társul mellé,

a  magyaros krumplis fogásokból pedig

nem hiányozhat a paprika sem.

Ha köretként, rakottasként készül,

a petrezselyem, rozmaring, a fokhagyma remekül harmonizál vele.

Szinte minden zöldségfélével kombinálható.

Mivel mindig akad belőle otthon, csak a fantáziánkon

és ízlésünkön múlik, éppen milyen formában tálaljuk.

Az Andoktól a 21. századi konyhákig

A civilizáció történetének első burgonyaleleteire

régészek a dél-amerikai Andokban bukkantak,

vélhetően már több ezer éve fogyasztják az ottani lakosok.

A ma ismert fajták őseit minden bizonnyal valamikor

Kr. e. 8000-5000 között kezdték termeszteni Peru déli,

valamint Bolívia észak-nyugati területein.

Ma közel 4000-féle burgonya ismert!

Egyes dokumentumok szerint 1536-ban,

mások szerint 1567-ben érkezhettek az első gumók

a Kanári-szigeteken keresztül Antwerpenbe.

  Az biztosra vehető, hogy Írország lakói 1588-ban már folytattak burgonyatermelést.

A szigeten az 1845-ös, valamint 1846-os nagy burgonyavészig

a legfőbb népélelmezési cikknek számított –

az ekkor bekövetkezett terméspusztulás milliók halálához vezetett.

Európa többi részének lakossága a 16-17. század során

kezdett ismerkedni a gumójáért nagyra becsült, tápláló zöldségfélével.

Spanyolországból kerülhetett Itáliába,

majd Nyugat-Európai közvetítéssel

a 17. század közepén érkezett meg hazánkba.

Magyarország területén azonban még egy bő századra szükség volt,

míg a mérgező tulajdonságaival kapcsolatos hiedelmeket

sikerült eloszlatni, és nagy területeken hozzáláttak a termeléséhez.

Napjainkban az egyik legfontosabb népélelmezési cikk,

a világ legnagyobb burgonyatermelőinek

Kína, India, Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok számítanak.

 A burgonya, és csak az arisztokraták csemegéje volt a kis gumó,

  rövidesen széles néprétegek asztalára került,

sőt évszázadokon át a szegények eledelének számított.

A Magyarországon szinte elképzelhetetlen a nyári bográcsozás

paprikás krumpli, a hétvégi családi ebéd hús

és sült vagy főtt burgonya, de akár a hétvégi piacozás is

egy jó tejfölös-fokhagymás krumplis lángos nélkül.

Krumplifajták és krumplis ételek

Természetesen kontinensenként és országonként is változik,

hogy a sok elterjedt fajtából hol és mikor, melyik fajtákat részesítik előnyben.

A  magas víztartalmú, zsenge újburgonya világszerte igen kedvelt.

Ebből aztán rövid idő alatt méretes vagy kevésbé méretes,

de magasabb szárazanyag-tartalmú példányok fejlődnek –

a betakarítás ideje nálunk szeptember-október.

Rakott ételekhez, currykhoz a rózsaszínes héjú, kevésbé lisztes,

főzés közben sem széteső típusok az ideálisak

(nálunk a rózsaburgonya a legelterjedtebb).

Pürékhez, tésztákhoz, sült krumplihoz, chipshez a sárga héjú,

úgynevezett szétfövő vagy lisztes fajták tökéletesek.

A zamatos, kiflire emlékeztető alakú, kisebb méretű

kifliburgonyából készülnek a legjobb saláták,

de egytálételekhez is remek ez a fajta.

Nálunk igazi különlegességnek számít

a Dél-Amerikában elterjedt lilakrumpli,

amely a főzést követően is megőrzi kékeslila színét.

Ezt a típust leszámítva, a többi hámozott krumpli színe

a halvány sárgától az élénkebb sárgáig terjedő színskálán mozog.

Egészséges burgonya

A burgonya népszerűségének egyik oka, hogy tápanyagokban,

vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdag.

10 dkg nyers burgonya átlagosan19 gr szénhidrátot,

75 gr vizet, 2 gr fehérjét, és mindössze 0,1 gr zsírt tartalmaz

.A B-vitaminok közül B6-vitamint tartalmaz nagyobb mértékben ,

de közel 20 mg C-vitamin, kevés E- és K-vitamin is található benne.

Az ásványi anyagok közül magnézium, kalcium, vas, foszfor,

cink és nagy mennyiségű kálium is van a burgonyában.

 Rosttartalma és kíméletes elkészítési módjai alkalmassá teszik arra,

hogy helye legyen a tudatos táplálkozásra figyelmet fordítók,

diétázók, sportolók étrendjében is.

Létezik krumplidiéta is, ami hatásos, ha okosan fogyasztjuk a burgonyát.

Kevés zsiradékkal, sokféle zöldséggel, sovány húsokkal,

salátákkal kombinálva mindig jó választás.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az újburgonya energiatartalma

jóval csekélyebb az ősszel kaphatókénál.

Ez utóbbiak alkalmasak azonban pl. tészták készítéséhez.

Burgonya a világ konyháiban

Mivel a burgonya (tudományos nevén: Solanum tuberosum)

egyike azoknak a növényeknek,

amely a világ szinte minden részén megterem,

minden nemzetnek megvannak a maga burgonyás specialitásai.

Az őshazájának tekinthető latin-amerikai konyha

megszámlálhatatlan variációban használja.

Jobbára főtt krumpli képezi az alapját a különböző fogásoknak,

melyek közül a Peruban és Chilében egyaránt népszerű

papa rellena különösen ízletes.

A fűszeres darált marhahússal, hagymával töltött

krumplis tésztához többféle mártást is kínálnak.

Chile déli részének népszerű fogása a kagylóból,

húsból, kolbászból burgonyából készült,

valamint az egész kontinensen kedvelt milcaos névre hallgató

krumplis kenyérrel tálalt curanto,

amelyet sok helyen ma is hatalmas adagokban,

a szabadban sütnek.

Ázsia konyháinak fontos kelléke a burgonya.

A rendszerint bő olajban sütött samosa tésztájába

sokféle töltelék kerülhet, de főtt krumpli szinte mindig kerül

a hagyma, darált hús vagy épp zöldségek mellé.

Curryk sokasága készül gazdagon fűszerezve

burgonya hozzáadásával, vagy akár kizárólag krumpliból.

 
Angliában és a Brit-szigetek egészén nemzeti eledelnek számító

sült hal és sült krumpli párosítása kihagyhatatlan a turistáknak is.

A szigetország konyhájában fontos szerepet tölt be

az igencsak tartalmas shepherd’s pie, amelynek tetejét krumplipüré borítja.

A skandináv államokban, Oroszországban és Ukrajnában,

a balti államokban, de Lengyelországban is

a nemzeti konyhák szerves részét képezik a burgonya-ételek.

Leggyakoribb és legegyszerűbb a héjában főtt burgonya,

amelyet északon szívesen fűszereznek

pl. kaporral, de tálalnak vajjal, zsírral, sokféle fűszerrel.

A kisebb vagy nagyobb edényben készült

krumplilepények is igen népszerűek.

A legismertebb krumplilepény azonban kétségkívül

a reszelt, alaposan kinyomkodott burgonyából készült

rösti, amely Svájcból indult világhódító útra.

A belgák bő olajban sült krumplija éppúgy tekinthető már-már

nemzeti eledelnek, mint a franciák tejszínnel, sajttal köretként

vagy egytálételként is kínált gratinírozott burgonyaételek széles skálája.

Szlovákia nemzeti eledele, a tartalmas sztrapacska

Észak-Magyarországon is helyi specialitásnak számít –

füstölt, sült szalonnával gazdagon megszórva,

juhtúróval vagy káposztával az igazi.   

A cseh, osztrák és német konyhákból kikerülő szaftos húsételek

gyakori kísérője a knédli, a Knödel, vagyis a méretes burgonyagombóc.

A burgonyás tésztából készülő apró gombócféleség, a gnocchi

Itáliából hódította meg nem csupán a kontinens, de a világ konyháit is.

A vadhúsokból tálalt fogásokhoz pedig a széles értelemben vett

Közép-Európa majd minden országában kínálnak burgonyafánkot,

amelynek tésztájába élesztő is kerül, és bő olajban sütik ropogósra.

Téli estékre is remek vacsora az Észak-Amerikában különösen kedvelt

héjában sült burgonya.

Héjában sült burgonya – fűszeres túróval

Ha pedig bekacsoltuk a sütőt,

érdemes akár nagyobb mennyiségben is krumplit sütni.

A héjában sült, forrón áttört krumpliból remek

gnocchi, burgonyagombóc vagy krumplis pogácsa is készíthető.

Persze a lángosról, vagy a hagyományos burgonyás tésztából készülő

szilvával, barackkal vagy lekvárral töltött gombócról

sem szabad megfeledkezni.

A burgonya jótékony összetevőit leginkább akkor őrzi meg,

ha héjastól sütjük vagy főzzük.

Ha azonban kevés az idő, és pürét készítenénk,

egyszerűen kockázzuk fel, és főzzük meg sós vízben.

A krémlevesekhez is így érdemes használni –

de a burgonyakrémleves is remek választás lehet

egy-egy hideg napra, sőt az ünnepi asztalon is helye lehet,

ha sonka, bacon vagy épp csipetnyi luxusként szarvasgombaolaj,

néhány szelet vargánya kerül bele levesbetétként.

A főtt, összetört burgonyával leveseket, főzelékeket is

könnyedén sűríthetünk, így elhagyható a liszt ezekből a fogásokból.

 
Forrás: mindmegette.hu