Macska, cica, cicus, macsek, macskosz….

Mit is értünk ez alatt a szó alatt?

Az aranyos, ölelni való, doromboló házi kedvencet,

vagy a vérszomjas, kegyetlen, gyilkolásra született ragadozót?

Nehéz eldönteni.

Ám az már bizonyos, hogy ők már életünk szerves részévé váltak.

Még vitatott, hogy a macskát mikor háziasították,

ám elvétve már a Kr.e. VIII. évezredből származó

rétegekben találtak macskafogakat és -csontokat,

melyek talán már háziasított egyedektől származnak.

A ciprusi sírban talált macskamaradvány azért figyelemfelkeltő,

mert a macska nem őshonos a Mediterrán vidék szigetein,

így Cipruson sem.

Csak a szárazföldről kerülhetett oda,

minden bizonnyal a közeli levantei partokról, s ez tudatos tartást feltételez.

Ilyen leleteket találtak Jerikóban és az iráni Deh Luranban is

Ám kézzelfogható bizonyítékok csak a Kr.e. III. és II. évezredből származnak.

Egyiptomban eleddig nem találtak bizonyítékokat arra nézve,

hogy a Kr.e. II. évezred előtt tartottak volna macskát.

Kisázsiában és Kréta szigetén is valószínűleg

ebben az időben jelentek meg a házimacskák.

Ám a legrégebbi macskaábrázolás a Kr.e. VI. évezredből származik,

a kisázsiai Hacilarból előkerült szobrocska egy macskával játszadozó asszonyt ábrázol.

A cicáknak az ókori országokban általában jó soruk volt.

Egyiptomban eredetileg az alvilág őrei voltak,

ám végül istent csináltak belőlük.

Bastetet, a háború istennőjét és Ré leányát is karcsú

fekete sziámi macskaként ábrázolták.

Egy érdekes régi történet szerint egyszer a perzsák

úgy mentek csatába Egyiptom ellen,

hogy macskákat kötöztek a pajzsaikra, s mivel az egyiptomiak

szent állatként tisztelték a macskákat, nem mertek támadni.

Egyiptomban olyannyira tisztelték ezeket az állatokat,

hogy ha valaki megölt egy példányt, azt halálra kövezték,

tűzvészkor pedig először a macskákat mentették ki,

ha pedig meghalt a család cicája, a családtagok leborotválták a szemöldöküket.

A kora középkor embere – az ókori mintákat követve –

nagy becsben tartotta a macskát,

hiszen a termésre veszélyes rágcsálók elszaporodásának

megakadályozásában nagy szerepük volt.

Az érett középkori Európában viszont megjelent a vallásos

macskagyűlölet is, ami szerint a macska maga a Sátán,

a gonosz, a rossz és a boszorkány szövetségese.

Nem hiába ábrázolták a boszorkányokat macskával

vagy épp macska képében.

Közép-Keleten viszont ennek a teljes ellentéte igaz.

Azt tartják, hogy Mohamed próféta annyira szerette a macskáját,

hogy mikor az elszunyókált a kaftánja ujján,

a próféta inkább levágta a ruhája ujját,

nehogy megzavarja kedvence békés szunyókálását.

A macska kiválóan alkalmazkodik a számára szokatlan körülményekhez is.

Ez a magyarázata, hogy a tengereket meghódító hajósok is

előszeretettel tartották az állatot, így akadályozva meg

a szállítmányban az egerek elszaporodását.

Így aztán ezek a kalandvágyó egyedek a világ minden pontjára eljutottak,

s több helyen jelentős szerepet játszottak az állatvilág átalakulásában.

A legnegatívabb szerep minden bizonnyal Új-Zélandhoz kapcsolódik,

hiszen ott helyrehozhatatlan károkat okoztak a repülésre képtelen futómadarak körében.

Forrás: hirmagazin.sulinet.hu