A nemzetek növényi szimbólumai között éppúgy akadnak

az adott országra igen jellemző vadon élő fajok,

mint a kétségkívül tetszetős,

de szinte az egész világon megtalálható

termesztett haszonnövények.

Különösen „népszerű” a RÓZSA

Bulgária hagyományos rózsatermesztését

és rózsaolaj-termelését ismerve nem csodálkozhatunk,

hogy ez lett az ország címernövénye.

Anglia hasonló választását a Tudor-rózsával indokolja,

de ugyanez a dísznövény Románia, a Maldív-szigetek,

Irak, 1986 óta az Amerikai Egyesült Államok,

valamint fehér változatban Finnország botanikai jelképe is.

Néha tehát ugyanaz a növény –

egymástól igen sok tekintetben –

különböző nemzetek jelképévé vált.

Ez történt a TULIPÁN (Tulipa) esetében is,

amely egyaránt címernövénye Iránnak és Hollandiának,

előbbi országban számos faja vadon is él –

és az ország zászlaját is díszíti –,

utóbbiban pedig rendkívül kedvelt termesztett dísznövény.

A buddhizmus szent növénye,

a LÓTUSZ(Nelumbo nucifera) is igen népszerű,

hiszen Vietnám, India és Makaó (hivatalos írásmóddal: Macau)

címernövénye is,

stilizált formában utóbbi kettő zászlaján is látható.

Írország esetében is komoly szerepe van

a vallásnak a címernövény megválasztásában:

Szent Patrik a szentháromságot állítólag a shamrock nevű növény

hármasan összetett levelének segítségével magyarázta el a hitetlen keltáknak,

és ezzel tudta megtéríteni őket.

A shamrock tehát Írország (és Észak-Írország) egyik növényi szimbóluma,

csak éppen azt nem tudjuk teljesen bizonyosan,

hogy milyen növény volt valójában:

erdei madársóska (Oxalis acetosella) vagy here (Trifolium).

Ellenben Wales nemzeti növényeként jól ismerjük a NÁRCISZT

Utóbbit „amulettként” viselték, általában nyakba akasztva.

Úgy vélték, hogy gazdáját

a legerősebb páncélnál is jobban óvja a sérülésektől.

A skótoknak hagyományosan több növényi jelképük van:

a „thistle” (SZAMÁRBOGÁNCS– Onopordum),

a HARANGVIRÁG (Campanula) és a CSARAB (Calluna vulgaris).

Utóbbi egyébként a nem kevésbé zord éghajlatú Norvégiának is

jellegzetessége és egyben címernövénye.

Szintén közös címernövénye van Dél-Koreának és Malajziának,

mégpedig a HIBISZKUSZ (Hibiscus rosa-sinensis).

Japánban a cseresznye virágzása ünnepszámba megy,

így nem csoda, ha a CSERESZNYEVIRÁG az ország növényi szimbóluma.

Kínának két címernövénye is van,

 Közülük a NAPRAFORGÓ(Helianthus annuus) a régebbi,

a BAZSARÓZSA (Paeonia) pedig az újabb keletű.

A címernövény megválasztását néha a lobogó jellegzetes színével

vagy színeivel való egyezése is motiválhatta,

mint Észtország (KÉK BÚZAVIRÁG– Centaurea cyanus)

vagy Zimbabwe ( KORONÁSLILIOM – Gloriosa) esetében.

Időtálló és szerencsés választásnak tűnik Svájc részéről

a HAVASI GYOPÁR (Leontopodium alpinum).

Guyana és Izland választása:

Igen látványos és ugyanakkor

az adott országra jellemző növény lett a jelképük:

az előbbi esetben az ÓRIÁSI TÜNDÉRRÓZSA (Victoria regia),

az utóbbi esetben a MAGCSÁKÓ (Dryas octopetala).