Az idő
Egyszer volt hol nem volt, egy nagyon régi időben,

volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott.

A Jókedv, a Szomorúság, a Tudás és mint minden más érzelem, a Szerelem is.

Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni.

Így hát az érzelmek fogták magukat,

felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.

Csak a Szerelem akart az utolsó percig maradni.

Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a Szerelem végre segítséget kért.

A Gazdagság ment el egy luxushajóval.
A Szerelem megkérdezte:
- “Gazdagság, el tudnál engem vinni ?”

- “Nem, én nem tudlak elvinni.

A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed.”

Így hát megkérdezte a Szerelem a Büszkeséget,

amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.

- “Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?”

- “Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, ” mondta a Büszkeség,

“Itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat”

A Szerelem megkérdezte a Szomorúságot, aki elment mellette.

- “Szomorúság, el tudnál engem vinni?”

- “Oh, Szerelem, ” mondta a Szomorúság “

én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.”

A Jókedv is elment a Szerelem mellett,

mert ő annyira jól érezte magát, hogy nem is hallotta hogy a Szerelem hívja öt.

Hirtelen azt mondta egy hang:

- “Gyere kedves Szerelem, én elviszlek téged.”

Egy öreg beszélt.

A Szerelem annyira hálás és boldog volt,

hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.

Amikor partra szálltak az öreg elment.

A Szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a Tudást:

- “Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?”

-” Az Idő volt az.” mondta a Tudás.

- “Az Idő?” kérdezte a Szerelem. – “Miért segített nekem az Idő?”

A Tudás erre azt felelte: –

“Mert csak az Idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem…

Biztató
Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.

Rajki Miklós: Bíztató / részlet /