Kevés gyümölcs dicsekedhet olyan nagy múlttal, mint az alma.

A mitológián át, a Bibliáig, Tell Vilmoson, New Yorkon keresztül

a világ egyik vezető szoftvercégének emblémájáig

mindig és mindenütt ott volt és van az alma.

A tökéletes, édes, bűnre csábító gyümölcs,

ami a mai napig a legmeghatározóbb elem a gyümölcsfogyasztásunknak.

Az alma története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza,

akkortájt az európai népek már foglalkoztak almatermesztéssel.

A görögök és a rómaiak is továbbvitték e nemes hagyományt,

sőt a rómaiak hódításaik során még további területekre is eljuttatták a gyümölcsöt.

A vikingek előszeretettel fogyasztották az almát,

Indiában gyógyszerként alkalmazták emésztési problémák kezelésére,

míg Kínában a fák kérgével próbálták a cukorbetegséget kezelni.

A középkorban Hildegard rendfőnök asszony -

aki a kora középkor egyik legjelentősebb természettudósa volt -

az alma rendszeres fogyasztását javasolta, mind a betegek,

mind az egészségesek számára.

A gyomorproblémák esetén párolt almával kezelte a betegeket.

A középkorban az alma fogyasztása mindenki számára megoldható volt,

a gyümölcs nem csak a gazdagok számára volt elérhető,

így hozzáférhető gyógymódot jelentett több betegségre is

a szegényebb néprétegek körében.

A korai gyógymódok között igen elterjedt volt

a vasszegekkel átszúrt alma, amit a vérszegény, sápadt betegekkel etettek.

A vaspótlásnak ez a módja vidéken a mai napig él.

Az almát azonban nem csak gyógyszerként fogyasztották.

A bölcs és mindenre közmondásokat faragó rómaiaktól maradt ránk

az „Ab ovo usque ad mala” szállóigévé lett mondás

nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő

(tojástól az almáig, elejétől a végéig).

A római étkezés tényleg a tojással kezdődött és gyümölccsel,

sok esetben almával fejeződött be.

Az alma élettani hatásait ismerve ez egy igen bölcs döntés volt a rómaiaktól,

a gyomorra gyakorolt hatása mellett, egy almát megenni felér egy fogmosással.

Nagy-Britanniában is van egy almára épülő mondás,

amely szintén a gyógynövények közé emeli ezt a gyümölcsöt.

„Napi egy alma a doktort távol tartja.”

Az almához kötődő legendáknak se szeri, se száma.

Az alma nagyon sok nép meséjében, hitvilágában megjelenik.

Először is ott volt az a bizonyos alma,

amit a kígyó sugallatára szakasztott le Éva a tudás fájáról.

Aztán Erisnek, a viszály istennőjének jóvoltából válik az alma minden baj okozójává.

A legszebbnek címzett aranyalma sok probléma forrásává vált,

többek között a trójai háború is ezért pattant ki.

De gondoljunk csak szegény Hófehérkére: hogy megjárta a szép piros almával.

A norvég mitológiában az almafa a halhatatlanságot jelképezi,

a lengyelek hittek benne, hogy az almafa segít a fiatal lányoknak megálmodni,

ki lesz a jövendőbelijük.

A kelta mitológiában és a kelták ünnepeiben is fontos szerephez jut az alma,

bár ennek története kissé kalandos.

A rómaiak istennőjének, az almának is nevet adó Pomonának az ünnepe

a hódítások útján eljutott a brit szigetekre,

ahol a kelták a római hagyományok egy részét

beleillesztették a saját hagyományaikba,

így vált az alma elengedhetetlen részévé az ősz vége felé tartott –

manapság Halloween-ként ismert – ünnepüknek.

A svájci szabadságharcos Tell Vilmost is

sokunk a fején almát egyensúlyozó gyerekkel azonosítja.

Tell történetében tényleg fontos szerepet játszik az alma.

A történet szerint ugyanis Altdorf főterére kifüggesztették –

az akkor épp a svájciak felett zsarnokoskodó – Gessler kalapját,

ami előtt meg kellett hajolnia az arra járóknak.

Ezt Tell megtagadta, s a zsarnok mérgében arra kötelezte,

hogy 100 lépésről lőjön le egy almát saját fia fejéről.

A vadász célba talált, az alma átfúródva hullt a porba.

Másnap egy másik nyílvesszejével a zsarnok életét oltotta ki,

ekkor vette kezdetét a svájciak függetlenségért vívott harca.

Amerikában nagy kultusza van az almának.

Eleve közel 7000 fajta almát termesztenek,

de emellett több állam hivatalos gyümölcse is.

Természetesen Nem York-é, de Nyugat-Virginia, Minnesota,

Washington és Rhode Island is magáénak tudhatja az almát.

Az almavirág pedig Michigan és Arkansas állami virága.

Lelkesedés ide vagy oda, Amerika csak második a világ almatermelői között.

A legtöbb almát Kínában termesztik,

de sok alma található Törökországban, Olaszországban, illetve Lengyelországban.

Az alma jó C-vitamin forrás, emellett tartalmaz B-vitamint,

cukrot és számos ásványi anyagot.

Található benne magnézium, vas, kálium, különféle foszfátok s savak.

A savaknak köszönhetően jótékonyan hat az emésztésre,

valamint az agy működésére.

Az alma rendszeres fogyasztásával csökken

a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata,

a rákos megbetegedések kialakulása.

Az alma remek vízhajtó, vértisztító és fertőtlenítő.

A gyomorpanaszokon és a vérszegénységen kívül,

az alma jó a fejfájásra, fáradtság ellen, asztmás megbetegedések esetén,

illetve elengedhetetlen része minden diétának, fogyókúrának.

Kalóriában szegény, rostban igen gazdag gyümölcs.