Csodagyümölcs: az alma

Kevés gyümölcs dicsekedhet olyan nagy múlttal, mint az alma.
A mitológián át, a Bibliáig, Tell Vilmoson, New Yorkon keresztül
a világ egyik vezető szoftvercégének emblémájáig
mindig és mindenütt ott volt és van az alma.
A tökéletes, édes, bűnre csábító gyümölcs,
ami a mai napig a legmeghatározóbb elem a gyümölcsfogyasztásunknak.

Az alma története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza,
akkortájt az európai népek már foglalkoztak almatermesztéssel.
A görögök és a rómaiak is továbbvitték e nemes hagyományt,
sőt a rómaiak hódításaik során még további területekre is eljuttatták a gyümölcsöt.
A vikingek előszeretettel fogyasztották az almát,
Indiában gyógyszerként alkalmazták emésztési problémák kezelésére,
míg Kínában a fák kérgével próbálták a cukorbetegséget kezelni.

A középkorban Hildegard rendfőnök asszony -
aki a kora középkor egyik legjelentősebb természettudósa volt -
az alma rendszeres fogyasztását javasolta, mind a betegek,
mind az egészségesek számára.
A gyomorproblémák esetén párolt almával kezelte a betegeket.
A középkorban az alma fogyasztása mindenki számára megoldható volt,
a gyümölcs nem csak a gazdagok számára volt elérhető,
így hozzáférhető gyógymódot jelentett több betegségre is
a szegényebb néprétegek körében.
A korai gyógymódok között igen elterjedt volt
a vasszegekkel átszúrt alma, amit a vérszegény, sápadt betegekkel etettek.
A vaspótlásnak ez a módja vidéken a mai napig él.

Az almát azonban nem csak gyógyszerként fogyasztották.
A bölcs és mindenre közmondásokat faragó rómaiaktól maradt ránk
az „Ab ovo usque ad mala” szállóigévé lett mondás
nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő
(tojástól az almáig, elejétől a végéig).
A római étkezés tényleg a tojással kezdődött és gyümölccsel,
sok esetben almával fejeződött be.
Az alma élettani hatásait ismerve ez egy igen bölcs döntés volt a rómaiaktól,
a gyomorra gyakorolt hatása mellett, egy almát megenni felér egy fogmosással.
Nagy-Britanniában is van egy almára épülő mondás,
amely szintén a gyógynövények közé emeli ezt a gyümölcsöt.
„Napi egy alma a doktort távol tartja.”

Az almához kötődő legendáknak se szeri, se száma.
Az alma nagyon sok nép meséjében, hitvilágában megjelenik.
Először is ott volt az a bizonyos alma,
amit a kígyó sugallatára szakasztott le Éva a tudás fájáról.
Aztán Erisnek, a viszály istennőjének jóvoltából válik az alma minden baj okozójává.
A legszebbnek címzett aranyalma sok probléma forrásává vált,
többek között a trójai háború is ezért pattant ki.
De gondoljunk csak szegény Hófehérkére: hogy megjárta a szép piros almával.
A norvég mitológiában az almafa a halhatatlanságot jelképezi,
a lengyelek hittek benne, hogy az almafa segít a fiatal lányoknak megálmodni,
ki lesz a jövendőbelijük.
A kelta mitológiában és a kelták ünnepeiben is fontos szerephez jut az alma,
bár ennek története kissé kalandos.
A rómaiak istennőjének, az almának is nevet adó Pomonának az ünnepe
a hódítások útján eljutott a brit szigetekre,
ahol a kelták a római hagyományok egy részét
beleillesztették a saját hagyományaikba,
így vált az alma elengedhetetlen részévé az ősz vége felé tartott –
manapság Halloween-ként ismert – ünnepüknek.

A svájci szabadságharcos Tell Vilmost is
sokunk a fején almát egyensúlyozó gyerekkel azonosítja.
Tell történetében tényleg fontos szerepet játszik az alma.
A történet szerint ugyanis Altdorf főterére kifüggesztették –
az akkor épp a svájciak felett zsarnokoskodó – Gessler kalapját,
ami előtt meg kellett hajolnia az arra járóknak.
Ezt Tell megtagadta, s a zsarnok mérgében arra kötelezte,
hogy 100 lépésről lőjön le egy almát saját fia fejéről.
A vadász célba talált, az alma átfúródva hullt a porba.
Másnap egy másik nyílvesszejével a zsarnok életét oltotta ki,
ekkor vette kezdetét a svájciak függetlenségért vívott harca.

Amerikában nagy kultusza van az almának.
Eleve közel 7000 fajta almát termesztenek,
de emellett több állam hivatalos gyümölcse is.
Természetesen Nem York-é, de Nyugat-Virginia, Minnesota,
Washington és Rhode Island is magáénak tudhatja az almát.
Az almavirág pedig Michigan és Arkansas állami virága.
Lelkesedés ide vagy oda, Amerika csak második a világ almatermelői között.
A legtöbb almát Kínában termesztik,
de sok alma található Törökországban, Olaszországban, illetve Lengyelországban.

Az alma jó C-vitamin forrás, emellett tartalmaz B-vitamint,
cukrot és számos ásványi anyagot.
Található benne magnézium, vas, kálium, különféle foszfátok s savak.
A savaknak köszönhetően jótékonyan hat az emésztésre,
valamint az agy működésére.
Az alma rendszeres fogyasztásával csökken
a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata,
a rákos megbetegedések kialakulása.
Az alma remek vízhajtó, vértisztító és fertőtlenítő.
A gyomorpanaszokon és a vérszegénységen kívül,
az alma jó a fejfájásra, fáradtság ellen, asztmás megbetegedések esetén,
illetve elengedhetetlen része minden diétának, fogyókúrának.
Kalóriában szegény, rostban igen gazdag gyümölcs.







