Csodálatos természet

havas kócsag
A természet hihetetlenül erős, bármit csinálhat az ember,
a természet egy idő után ezt fel fogja rúgni,
és visszafoglalja azt, ami az övé.
Az ember a természet része,
így háborúja a természet ellen szükségképpen
háború önmaga ellen.
Imádom a természet csendjét.
Ez nem némaság, hanem maga az eleven nyugalom,
aminek megvan a sajátos zenéje.
És ez csodálatos. Élvezem a természet közelségét.
Persze az is öröm, amikor kifogok egy halat, elejtek egy vadat.
De nem a zsákmányszerzés motivál,
hanem a természetben való jelenlét.
Az az élmény, hogy ennek a világnak én is része vagyok.
Tudok örülni egy tenyérnyi jászkeszegnek is,
amit nyilván vissza kell dobni.
s lehet hogy egész nap nem sütöm el a puskám,
de ha már öt szarvasbikát látok együtt, nekem az is elég trófea.
Ha nő jönne hozzám és azt kérdezné, hogyan lehet szép,
azt válaszolnám neki: eredj a napra, kedvesem.
Csak az lehet szép, ami a napon van.
Ha leülök, részévé válok a tájnak - és csak egy másik földdarab leszek,
melyet ellep és elborít a rovarok áradata.
Két dolog lehet látszólag teljesen egyforma, mégis,
pár aprócska eltérés óriási különbséget jelenthet -
akár az élet és a halál közti különbséget.
Ajándék az is, amikor a Nap megsimogatja az arcodat.
Ajándék az is, ha egy esőcsepp a tenyeredbe hull.
Ajándék az is, ha felragyog az égen a szivárvány.
És amikor a szél belekapaszkodik a hajadba, az is ajándék.
A fák arra is megtanítanak, hogy ne akarj mindig rohanni,
hanem olykor tudj megállni is.
Amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod,
hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk
, mert azt mondják neked: mi is a testvéreid vagyunk.
A mezőt senki sem kéri, hogy füvet, galagonyát, csipkebogyót,
pipacsot és búzát teremjen, mégis bőkezűen megterít mindenkinek.
A mező meghálálja a napfényt meg az esőcseppeket,
és gondoskodik az élőlényekről.
Akkor vagy jó, ha te is olyanná válsz, mint a mező:
vigyázol mindenre, ami él - legyen az bogár,
madár, állat, növény vagy ember.
Az erdő legjobb barátunk, ha bánatunkkal hozzá menekülünk.
Mert komoly jóságával s passzív gyöngédségével,
midőn tartózkodik minden vigasztól - megnyugtat és vigasztal.

júdásfa
A technika fejlődése dacára a természet elveszi, amit elvenni kíván.
A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk,
hogy örömünket leljük bennük.
Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörű,
örök emlékeink maradnak róla.
A fák lombozatában és a dombok lankáiban költészet lakozik,
a szélben dalok szunnyadnak, a nap csókja áldást jelent.
A patakcsobogás történeteket mesél,
az óceán árja eposzokat.
Vannak fák (...), amik mintha azért nőttek volna,
hogy egyszer megérinthessem a törzsüket, annyira örülnek nekem.
Egy nap te is érezni fogod ezt a szeretetet a saját kezeddel.
Ez a hátránya annak, ha az ember elpusztítja a kártevőket.
Belenyúl a táplálékláncba, és nem tudja,
hogy ezzel csak teret ad valami másnak.
Valaminek, ami talán még annál is rosszabb, mint amit eltávolított.
A természet lényegesen gazdagabb és változatosabb,
mint az a kép, amelyet a nyelv eszközeivel adhatunk róla.
A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti,
hogy mennyire porszem.
A hegymászó életében bármelyik nap lehet az utolsó,
ezért (is) érdemes értelmesen, jól élnie.
Ugyanakkor az is fontos, hogy tudja:
ettől nem szabad félelemben, rettegésben töltenie a napjait.
Ha nincs tiszta út előttünk, egyik lábunkat rakjuk a másik után.
A legközelebbi helyes dolgot tehetjük, aztán a következőt.
A sötétben, a ködben csak egyet léphetünk előre.
És bízhatunk benne, hogy valahogy átjutunk a túloldalra.
Egy (...) tó tele van ellentmondással, egészen megfejthetetlen.
Nappal olyan áttetsző és kék, olyan derűs és egyszerű,
amikor azonban leszáll az éj, fekete lesz, és félelmetes,
akár az idő mély szakadéka, egy fekete lyuk,
melynek erős gravitációja magába szippant mindent.
A tavasz az élet és halál időszaka.
Vagy a halál és az új élet ideje. Nézőpont kérdése.
A tavasz szaga: a régi élet rothad, az új élet rügyezni kezd.
Az egyik nélkül a másik sem létezik.
Az életben egyetlen anyagot, a mérget sem szabad egyoldalúan szemlélni.
Mert lehet rá ártalmas dologként tekinteni és gyógyírként is.
A természet túlmutat a rosszon és jón.
Ami gyógyít, az meg is betegítheti az embert,
és ami beteggé tesz, gyógyszer is lehet.
Nincs az a tapasztalat, ami birokra kelhet a tengerrel,
mely nem akarja, hogy partra érjünk.
Nincsen itt a földön értelmetlen növény egy se.
Mindegyik jó valamire, szolgáljon bár valaminek a javára vagy kárára.
Az a fő, hogy ismerjük a természet törvényeit, és ne vétsünk ellenük.

zebrapinty


kormosfejű cinege

ördögnyelv kaktusz

kék szarka

kócsagvirág







