A gyertya szilárd éghető anyag, viasz, faggyú

vagy paraffin felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz.

Az emberiség az ókor óta használja.

Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat,

évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított.

Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait,

s azokat több helyen is hasznosították.

Az első ismert viasz a méhviasz volt,

mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított.

Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák,

mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt.

A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak,

ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.

A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz,

ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén –

mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott

a mindennapi használat során.

A 19. század elején felfedezték a sztearint

a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet,

mely a gyertya szilárdságáért felelős.

Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint,

így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.

Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból

és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit.

A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval

és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak,

mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.

Asztrogyertyák:

A színe igazodik az érintettek csillagjegyéhez, valamint születési dátumához.

A színek hozzárendelése az állatövek szerint:

Kos – piros

Bika – vörös, narancs

Ikrek – narancs

Oroszlán – sárga

Szűz – sárga, zöld

Mérleg – zöld

Skorpió – szürke, zöld

Nyilas – kék

Bak – kék, kékibolya

Vízöntő – kékibolya

Halak – ibolyakék, piros

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma,

a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe.

A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad,

miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa.

A gyertya a szentháromságot testesíti meg

a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán.

A magyar néphit úgy mondja,

hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája,

ameddig az lángol, addig él az ember.

A gyertya végigkíséri az embert az életen,

a keresztelő alkalmával éppoly jelentős,

szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán

, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.