Sokszor feltűnik, hogy az emberek napokig készülődnek

valamilyen eseményre, lámpákat állítanak fel, asztalokat terítenek meg,

azonban csak a virágkompozíciók megérkezése után mondják,

hogy: „Hűha, gyönyörű lett!” A virágok keltik igazán életre a helyiségeket.

„Az otthonunk négy fala között a kevesebb, több;

a díszítésnek nem szabad túlzottnak lennie.”

Gyakran elegendő néhány sarkantyúvirágot

vagy egy fuksziát elhelyezni a tányérokon,

vagy néhány szál rozmaringgal díszíteni az asztalt.

A díszítésnek azonban mindig illeszkednie kell a felszolgált ételhez!

A szusiéttermekben gyakran használt rózsaszín orchidea például

egyáltalán nem illik a marhasülthöz.

Az asztal körüli tér azonban szerintem fontosabb, mint maga az asztal.

Ha a virágok a téma egy részét képezik, akkor lehet kicsit túlozni

, például egy virágokkal megrakott tavaszi asztal esetében.

Ha romantikus vacsorát tervezünk, és határozott üzenetet szeretnénk küldeni,

akkor a díszítés lehet fényűzőbb, esetleg sok gyertyával

vagy vastag sziromággyal.

Vadrózsákat is elhelyezhetünk magas, vékony vázákban

az asztal körül, így gyakorlatilag a virágok alatt vacsorázhatunk.

Ha barátokat várok, a spontán összhatásra törekszem,

mindössze néhány mezei virággal tetszetős üvegpalackokban.

Ha pedig a főnökünket hívjuk meg vacsorára, a cél a visszafogottság –

jobb húsz egyszerű tulipán, mintha láthatóan túlzásba esnénk.

Továbbá ne használjunk készen vásárolt virágkompozíciót,

mert természetellenesnek hat, és nyilvánvaló, hogy nem mi magunk készítettük.