Kiwano vagy tüskés uborka

(Afrika, Kalifornia, Chile, Ausztrália, Új-Zéland)

A Tüskés uborka (Cucumis metuliferus) húsa kicsit csípős és édes,

íze egy citrom és banán keverékére hasonlít.

A finom zöld húsa, ami egy kicsit kocsonyás,

felhasználható gyümölcssalátákhoz és desszertekhez.

Ez a kissé bizar gyümölcs ráadásul nagyon egészséges:

A-, B- és C-vitaminban gazdag és antioxidánsok mellett

fontos ásványi anyagokat is tartalmaz, úgy mint kalciumot,

káliumot, magnéziumot és foszfort.

 

 Rambután (Délkelet-Ázsia)

Az örökzöld fán termő rambután gyümölcs a licsihez hasonlít,

ám külsejét puha tüskében végződő szemölcsök borítják.

A rambután népszerű kerti gyümölcsfa, Délkelet-Ázsiában az egyik legelterjedtebb.

Gyümölcse édes és lédús, megtalálhatjuk lekvár vagy kompót formájában.

 Sárkánygyümölcs (Délkelet-Ázsia)

A sárkánygyümölcs, vagy más nevén kaktuszgyümölcs, pitahaya, pitaya vagy dragonfruit,

Dél-Amerikából származik, de Izraelben, Vietnámban és Kínában is termesztik.

A kaktuszfélék családjába tartozik.

Íze olyan olyan, mintha az uborkát és a kivit keresztezték volna benne,

hidegen frissítő, enyhén savanykás.

Az állaga nagyon hasonlít az érett kivihez és a fekete magok is pont olyanok benne.

Lédús, kellemes gyümölcs.

 Ujjas citrom vagy ázsiai citrom, más néven Buddha keze (Japán)

 

Keleti eredetű, évszázadok óta termesztett táplálék -és gyógynövény.

Nagy terjedelmű fává fejlődik

A tavaszi virágzásból ősszel és télen érleli a gyümölcseit,

amelyek meglehetősen nagy méretűek, 1-3 kg-ot is elérhetik.

Teának és lekvárnak is kitűnő.

 Durián (Délkelet-Ázsia)

Azok, akik már jártak Malajziában vagy Thaiföldön

nyilván felismerik ezt a gyümölcsöt

.Úgy tűnik, a nyugati emberek allergiásak igencsak különleges szagára,

amely a bűzbomba és egy záptojás keveréke.

Nem így az ázsiaiak, akik bolondulnak a duriánért.

A durián íze és állaga a nagyon érett mangó

és az összenyomódott banán között ingadozik.

 A szagát leszámítva finomnak minősítik.

A leggyakrabban nyersen fogyasztják,

de felhasználják süteményekhez és fagylalt készítéséhez is.

Pomelo (Dél-Ázsia)

Pummelo, pommelo, shaddock és jabong néven is.

A shaddock nyilvánvalóan nem egy ázsiai szó, az angol felfedező,

Shaddock kapitány nevéből ered,

aki a Karib-térségbe hozta a gyümölcsöt a 18. század közepén.

Nagyobb, mint a grapefruit, de édes az íze és vastag a héja.

Tulajdonképpen a grapefruit a pomelo és a narancs keresztezése,

A kínai szakácsok különböző ételekben is használják,

elsősorban a desszertek készítésekor.

A héját be lehet cukrozni, vagy desszertként szolgált

levesek tálalásához is alkalmas.

A hártyáját fel lehet használni főételek ízesítéséhez.

A britek lekvár készítéséhez használják a hártyáját.

Sok benne a B1-, B2- és C-vitamin valamint a kálium,

ezenkívül zsírégető enzimet is tartalmaz.

 Ötlevelű akébia gyümölcs (Japán, Kína, Korea)

 Akebia quinata 'Alba')  (a belső, magokat tartalmazó része ehető,

más forrás szerint bőröstül-mindenestül ehető)

termését ez a Japánból származó fás szárú kúszónövény,

teljesen télálló, enyhe teleken örökzöld.

 Termése általában októberben érik.

Hazájában zöldségként is fogyasztják, pl. bő olajban kisütve.

Gyógynövénynek is használják, leveléből teát főznek.

Indájából kosarat fonnak.

 Lila édesburgonya (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, Karibi-szigetek, Óceánia)

 

AZ ÉDESBURGONYA (Ipomoea batatas) más néven batata,

Magyarországon is terjedő növény. Ásotthalmon termesztik is

A gyökeréért termesztik.

A növény módosult gyökere tartalékolja a tápanyagot,

és ez a narancs, fehér, rózsaszín, vagy lila húsú termés a “burgonya”.

Fiatalon a levelei is fogyaszthatók.

 Passiógyümölcs, maracuja (az Egyesült Államok déli részétől Brazíliáig)

A maracuja (Passiflora edulis) magyar nevén golgotavirág,

Dél-Amerikában őshonos,

de számos más helyen is gyümölcséért termesztett trópusi növény.

A fáról frissen szedve fogyasztják vagy gyümölcsként tálalják

Ilyenkor félbevágják a bogyókat, és a magköpenyt

a nagyon ízletes pulpával együtt kanalazzák ki; a magok is ehetők.

Gyümölcslében nagyon jellegzetes ízű, ezért többnyire hígítva

és cukrozva isszák, vagy más gyümölcsléhez, joghurthoz,

jégkrémhez és egyéb édes ételekhez adagolják.

A pulpából zselét vagy szirupot is készítenek.

 Fehér eper

A  fehér, ananászízű epret készen tálalta a természet:

állítólag Dél-Amerikában fedezték fel

az apró gyümölcsöt holland termesztők, akik a magjait

Európába hozták, majd melegházakban kezdték el termeszteni a különlegességet.

 Anyatej gyümölcs, Vu Sua (Délkelet-Ázsia)

 Panpung (Csendes-óceáni szigetek)

Kupuazu, nagyvirágú kakaó (Dél-Amerika)

Mézmag, mézbogyó, mamoncillo (Latin-Amerika, Karibi-szigetek, Kuba)



. Cukoralma (trópusok)



Jákafa vagy dzsekfrút (Dél- és Kelet-Ázsia)



Noni (Délkelet-Ázsia, Ausztrália)



Mangosztán (Délkelet-Ázsia)

A mangosztánt az egyik legfinomabb gyümölcsöknek tartják,

az „istenek gyümölcse”-ként is emlegetik.

Viktória királynő amikor megkóstolta annyira kitűnőnek találta az ízét,

hogy jutalmat ígért annak, aki ép állapotban elhozza Angliába.

Édes, lédús és frissítő hatású.

Külseje ellenére a mangosztán érzékeny, sérülékeny, 2-5 napig tatható el.

A gyümölcs teljes súlyának csupán a negyedét teszi csak ki az ehető rész.

Ha kissé erősebben megnyomjuk az „egyenlítő” mentén,

akkor ketté válik, és a nem ehető bíborvörös hártya alatt feltárul

a gyöngyfehér gyümölcshús, amely 5—7 rekeszre oszlik.

Ezek úgy válnak el egymástól, mint a mandarin gerezdjei

A belsejében 2-3 keserű mag bújik meg.

Indiában, Thaiföldön és Kínában

a kéregből előállított készítményeknek fertőtlenítő hatása van.

A Karib térségben teáját isszák fáradtság és rossz közérzet esetén.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu