Az élesztőt, a növényi eredetű élet első képviselőjét a földön,

való­színűleg véletlenül kezdte el használni az ember.

Talán még az ősidőkben történt,

hogy egy asszony vad magvakból készült tésztát gyúrt,

és véletlenül élesztősejtek kerültek a tésztába.

Amikor a tésztát a forró kövön megsütötte,

könnyű, megkelt kenyeret kapott.

Nemsokára még újabb, kedvező felfedezésre is szert tett:

ha ebből a tésztából egy kicsit beletesz a következő adagba,

a varázslatos kelesztő tulajdonságot is továbbviszi.

Idővel az élesztőt tartalmazó edény

a család oly értékes kincsének számított,

hogy a házasulandó hajadon

még új otthonába is magával vitte az élesztőscsuprot.

Ezt a mikroorganizmust alkalmazzák leggyakrabban

a fermentációs eljárásokban. Kenyérsütésnél, sörfőzésnél,

borászatban való jelenléte és fontossága mindenki számára egyértelmű.

Az élesztő rendszeres fogyasztása semlegesíti a stresszhatást,

jelentős szerepet játszik a szénhidrátok lebontásának folyamatában is,

mert serkenti a hasnyálmirigy működését,

ezért rendkívül előnyös cukorbetegek számára is.

Megszépíti a bőrt, a házi kozmetikában és a kozmetikai iparban

régóta használják bőrregeneráló hatása miatt.

Egy kis történelem:

Elsőként a szőlő héján izolálták

(a sötét színű gyümölcsök, mint a szilva bőrén is

megfigyelhető fehér rétegként,

ahol a növény kutikulájának viaszanyagaiban él.)

Ha figyelembe vesszük,

hogy az első mikroszkópot 1676-ban fejlesztette ki Anton Leewenhoek

lényegében e mikrobák miatt, akkor azt mondhatjuk,

hogy a felhalmozott ismeretanyag jelentős mértékű.

Ami viszont megdöbbentő,

hogy ekkora technikai és tudományos fejlődés után

még a mai napig meglepetéseket tud okozni a kutatóknak.

1859-ben Louis Pasteur, a modern mikrobiológia atyja fedezte fel,

hogy miként dolgozik az élesztő.

A liszt keményítőjéből származó cukrot felhasználva,

az élesztő széndioxidot termel.

Ez a gáz kitágítja a gluténfehérjét a lisztben és megkeleszti a tésztát.

A tudósok mára sütőélesztő törzseket tenyésztenek

tésztakelesztő képességük miatt és megfelelő magasságú,

szerkezetű és ízű kenyereket készítenek segítségükkel.

Az alkohol egyike

az emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drogoknak.

Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta

majd minden kultúrában megtalálható.

Egyes kutatók szerint már a kőkorszaki emberiség is

fogyasztott alkoholtartalmú italokat.

Egy ie. 3500-ből származó papirusz arról tanúskodik,

hogy az egyiptomiak ismerték a sörfőzdék intézményét.

Az alkoholos italok nem kétséges,

hogy kibővítették őseink szegényes étrendjét.

A bor több mint 6000 évvel ezelőtt készült Közép-Keleten.

Nagy népszerűségnek örvendett

a görög és a római társadalomban egyaránt,

a középkori kolostorok tevékenységi köréhez pedig

szorosan hozzátartozott a szőlőművelés és a borászat.

Egy erjesztett italról a babiloni írások is mesélnek,

mely úgy készült, hogy árpát vagy búzát vízben áztattak,

majd hagyták kicsírázni a napon,

ezt követően pedig felforralták és megerjesztették a kapott eredményt.

A Suméroknak 15 különböző sörre létezett kifejezésük.

Az alkoholos italok világszerte elérhetőek különböző formában.

A kezdő alapanyagok magukban foglalják a gyümölcsöket,

gabonát és mézet valamint különböző élesztőgomba törzseket,

amelyek az alkoholban lévő cukrok erjesztésért felelősek.

A modern biokémia kezdetét többnyire 1896-tól számítják.

Eduard Buchner ekkor sajtolt ki olyan „levet” az élesztőből,

amely erjedést indított el.

Az egyik kolléga javaslatát követve Buchner azt tapasztalta,

hogy ha egy rész homokot és egyötöd rész kovaföldet ad az élesztőhöz,

és a kezdetben csontszáraz keveréket mozsárban összezúzza,

perceken belül sötétszürke, tésztaszerű massza keletkezik.

Az erős vászonba tekert masszából azután

hidraulikus sajtóval kipréselheti a folyadékot.

Ezután a könnyen bomló anyagot

tömény cukoroldatban próbálta tartósítani, de megrökönyödve vette észre,

hogy hamarosan „úgy habzott, mint a frissen csapolt sör”.

Az alkoholképzést kiváltó anyagot „zimáznak” (enzim) nevezte el.

Legvadabb álmainkban sem gondolnánk,

milyen területeken találkozhatunk még fermentálással,

így az élesztőgombákkal napjainkban…

A tea-, a kávé- és a dohányipar is

fermentálással alakítja termékének minőségét,

színét, illatát és ízét.

Húsipar: főleg kolbászok és szalámik...

Tejipar: kefírek, joghurtok, sajtféleségek..

.
Szennyvíztisztítás: a biológiai tisztítómű a mechanikai tisztítást követően a vízben oldott, főleg szerves eredetű szennyeződéseket baktériumok, gombák segítségével bontja le a környezet számára ártalmatlan anyagokká.
A lebontást végző baktérium, gomba tömeg mintegy eleven iszapként viselkedik, ülepíthető.

Áramszolgáltatás: bioreaktorokban biogáz előállítása, és felhasználása.

.

Mi az élesztő?

Az élesztő áldás a bőrnek,

már igen régen használják pattanás és mitesszer ellen.

A benne levő vitaminok segítenek a kimerült máj­nak,

hogy az ételek zsírtartalmát megfelelően tudja oxidálni.

A pat­tanásokat a tökéletlenül oxidált zsírok okozzák,

amik elzárják a faggyúmirigyeket.

Bár az élesztő fogyasztása segít a pattanások

és a mitesszerek ellen, szükség lehet arra is,

hogy a zsírokat, főleg a vajat, tejszínt,

zsíros sajtokat mellőzzük az étkezésből.

Értesülé­seim szerint az élesztő

kevés rózsavízzel keverve kiváló

és igen olcsó arcpakolás a hölgyek számára.

A bőrbetegségek mellett van még egy betegség,

amire igen hasz­nos az élesztő: a fekély.

Lágy, enyhén lúgos, nem maró hatású,

nem irritálja a beleket.

Vérző gyomorfekélyes betegeknél,

akik még a tököt vagy a legjobb zöldbablevest sem ehetik,

mert túlságosan marná a fekélyes részt,

az élesztő tejben vagy vízben oldva áldásos lehet.

Az ilyen betegek számára napi huszonkét darabot is ehetnek,

és a fekély néhány napon belül begyógyul.

  Egyet kora reggel kell elfogyasztani, 

mert igen nagy segítséget jelent a mérgező epe ellen.

Ha valaki a mérgező epe miatt

rossz közérzettel ébred reggel,

egyen egy kis darab élesztőt forró vízben feloldva;

enyhíti az emésztőrendszer bajait,

és reggeli után még inkább érezni fogja áldásos hatását.

Az íze megszokható, egy kicsit a sajthoz hasonló,

és az utóíze kifejezetten frissítő.

Forrás:eleszto.hu

shelener.hu