Latin neve: Ceiba pentandra

A szudán nyelvben kapok fának is nevezik.

A majomkenyérfa-félék családjába tartozik.

Őshonos: Dél-Amerika, Kelet és Nyugat-India. 8-9 faja ismert.

Lombkoronája elterülő, törzse hatalmas.

Magassága 60-70 m. Törzse maximum 3 m átmérőjű.

Levelei ujjasak, virágai nagyok és fehérek vagy pirosas színűek.

Termése toktermés, 5 rekeszű, nagyon sok gyapjúba burkolt maggal.

Ezt az anyagot a kereskedelemben

kipárnázásra vagy vattaként alkalmazzák (derékalj, bútorok párnázása).

Ázsiában és Indonéziában rostjáért termesztik,

de Jáva szigetének is egyik fontos terméke.

A japánok pl. meditációs párnájuk megtöltésére használják.

A magvakból olajat sajtolnak ki, amiből szappant készítenek,

illetve szarvasmarhák takarmányozására,

vagy trágyázásra használják még fel.

A rostok feldolgozása kézi erővel történik, eléggé munkaigényes.

A virágok beporzását a méhek végzik el.

A kapokrost nedvességálló, gyorsan száradó, rugalmas és könnyű.

Saját súlyának akár 30x-osát is képes megtartani a vízen.

30 napos áztatás után is csak 10%-ot csökken az úszóképessége.

A kéregfőzetét vízhajtóként, fejfájás ellen

és a II-es típusú cukorbetegség kezelésére használják,

Puerto Rico és Guatemala hivatalos nemzeti fája.


A malabári kapokfa (Bombax malabarica),

amely Indiában őshonos, már kissé gyengébb minőségű.

Vízben saját súlyának csak 10-15x-ösét képes megtartani

és kevésbé ellenálló.
Magassága 30 m, törzsvastagság 2 méter is lehet.

Vastag és tüskés kérgű,amiből könnyen nyerhető a mézga is.