Kezdjetek el ÉLNI!!

Ma éppen ezen gondolkodtam...

Alig kezdődött el a nap, és már este 8 óra van.

Alig érkezett el a hétfő, és újra péntek van.

... és vége a hónapnak.

... és lassan vége az évnek.

... és már 30, 40, 50 év eltelt az életünkből.

Rájössz, hogy mennyi embert vesztettünk el.

Szülők, más rokonok és sok barát, ismerős.

Nincs visszaút.

Tehát próbáljuk meg élvezni az időt, amink maradt!

Ne hagyjuk abba a kedvünkre való tevékenységünket.

Vigyünk színt a szürke hétköznapjainkba!

Mosolyogjunk az élet apró dolgaira, amelyek balzsamot hoznak a szívünkbe.

Nyugodtsággal és magabiztossággal érdemes élvezni a hátrahagyott időt.

Próbáljuk meg megszüntetni a "később" szót.

Majd később megcsinálom...

Majd később mondom...

Majd később átgondolom...

Mindent későbbre hagyunk.

Már túl késő!

Mert amit nem értesz, az:

A kávé később hideg lesz...

A prioritások később változnak...

Később megtört a báj...

Az egészség később elmúlik...

Később a szülők idősebbek lesznek..

Később az ígéretek feledésbe merülnek...

Később a nappal az éjszaka lesz...

Később az élet véget ér...

És utána már túl késő.... 

Tehát... semmit se hagyjunk későbbre...

Mert közben elveszíthetjük a legjobb pillanatokat.

Ez a tél nem is tél,

a hó is csak pilinkél.

Hullana már,hullana bár

meztelen a határ.

Csak a dér,csak a köd

borít rá lepedőt.

Méteres bunda - hó

az volna ,volna jó.

Lám tegnap hullatott

valami keveset,

Reggelre szétrúgták

azt is a verebek.

Kányádi Sándor

Weöres Sándor: Téli dal

Zivatar, hóvihar

megjöttél,

szép idő, jó idő,

megszöktél.

A bokor csontváztenyér,

a hold rosszul kelt kenyér,

élesztőtlen, sápatag,

a mező hósivatag.

December, rossz ember,

csontunk fáj,

január, jaguár,

ne ugrálj.

Bármi balúl ver a tél,

szegény jobbkéz mégis él,

forró levest kanalaz,

forralt bort is poharaz.

Zivatar, hóvihar,

távozzál,

döngető csúf idő,

változzál!