Hóembernek jó a dolga,
sosem tüsszent répa orra.
Nem didereg, habár pőre,
s nem lúdbőrzik fehér bőre.
Sok dolga van hóembernek,
Őrzi éjjel is a kertet.
Széles vállán cinkék rigók,
csipegetnek ennivalót.
Hóember a jó barátunk,
nem csoda, hisz mi formáltuk.
Üdvözöljük minden reggel,
forrón, szívből szeretettel.
Forrón -, no de nem annyira,
hogy el kelljen olvadnia.

Gyárfás Endre

Jégből van a topánkája,
roppan a hó alatta.
Fújhat a szél, mégsem bánja,
megóvja a kalapja.

Hullhat a hó egész télen,
süvíthet a fergeteg.
Kacaghatják, az se bántja,
hisz a dolga rengeteg.

Vesszőkosár lóg a karján,
odajár a sok madár.
Ilyen sűrű hóesésben
ennivalót hol talál?

Ezért aztán sok a dolga:
kínálja a sok magot,
s vígan nevet, mikor a sok
apró cinke jóllakott.

Mentovics Éva

Megkérdeztem decembertől,
Mit tartasz a hóemberről.
Azt felelte december:
Jó ember a hóember.

Kivallattam januárt,
Ki az ablak alatt állt.
Hóember, hóember,
Jó barátom, jó ember!

Jót nevetett február,
A hóember? Reám vár!
együtt járunk, komázunk,
Egy pipából pipázunk!

Március szólt: hallottam.
Itt lakott az udvarban,
Eltűnt! Nem is ismertem!
Hóból volt a hóember!

Gazdag Erzsi

Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.

Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.

Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.

Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.

Hosszú sál a nyakába’,
Van egy kopott kabátja.

Fazékból a kalapja,
Sosem volt haj alatta.

Mosolyog, míg tart a fagy,
Tavasszal majd elolvad.

Bartos Erika