GÉBICSEK

Kis vagy közepes termetű madarak.

A gébicsfélék alapvetően rovarevők, de vannak akik kiegészítik étrendjüket

apró gyíkokkal, kisebb rágcsálókkal is.

Sok faj raktárt készít :

tövisekre szúrják a zsákmányukat.

Nyílt bozótosok lakói.

A pápaszemes gébicsek Afrikában élnek.

 Bozótgébics

Karmazsingébicsek hazája Dél-Afrika egyes részei.

Tövisszúró gébics

Zsákmányukat gyakran tövisekre szúrják.

Élelemrakrárukról sokszor megfeledkeznek. Eurázsiában költenek.

Télen egészen Dél-Afrikáig vonulnak. Hazánk gyakori fészkelői.

HÓPÁRDUC

A hópárduc Közép-Ázsia hegyvidéki területein honos.

A legmagasabban élő macskaféle.

Nyáron felhúzódik a 3500–6000 méter körüli fennsíkokra

és sziklás magashegyekre, télire 2000 méter környékére költözik le.

A felnőtt állatok tömege általában 23–41 kg, de elérheti a 75 kg-ot is.

A hasonló fajoktól markánsan megkülönbözteti hosszú farka:

ezzel egyensúlyoz a meredek lejtőkön és ha alszik,

ezzel védi orrát és száját a rendkívüli hidegtől.

Teste 1,2–1,5 méter hosszú, farka körülbelül egy méteres.

Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja,

hogy könnyebben járhasson a hóban.

Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni.

Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő juh, szarvasfélék, kecske,

valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot,

amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha az nagyobb nála.

Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat is.

A hópárduc a veszélyeztetett állatok közé tartozik,

mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon.

PIROSFARKÚ PAPAGÁJMANDINA

Vörös-zöld tollruhájukkal a papagájokra emlékeztetnek.

A szántók és nyílt erdőségek lakói.

A költés idején párokban, máskor kis csapatokban élnek.

Fűmagvakkal, esetenként rovarokkal táplálkoznak.

Hosszúk kb. 11 cm. Kerek fészküknek rendszerint egy odúba rejtik el.

Hazájuk Új- Kaledóniában van.

OKAPI

Az okapi félénk és rejtőzködő állat.

Sokáig erdőlakó zebrának hitték.

Később az állatok koponyájából sikerült megállapítani,

hogy valójában inkább erdei zsiráfról van szó, mintsem erdei zebráról. 

Jelenleg is zsiráffélék családjába sorolják őket.

Az okapi szőre rövid és fényes, a sötétebb részek mélyvörösnek,

sötétbarnának, feketének tűnnek, attól függően, hogyan esik rá a fény.

A pofájának középső részén fehér vagy krémszínű folt látható.

Az okapi szarvai a zsiráféihoz hasonlóan bőrrel borított képződmények,

némileg hátrahajlanak, hosszuk nem haladja meg a 15 centimétert.

Hosszú, feketés, fogásra alkalmas nyelvét

a levelek, ágak köré kanyarítja, így húzza be őket a szájába.

Tápláléka:

gyümölcsök, hajtások, ágak és egyéb növényi részek.

Mindkét nem megjelenése hasonló:

hosszúkás fej és nyak, zebracsíkok a lábakon és a farrészen.

Természetes környezete Közép-Afrika,

legfőképpen a Kongó-medence sűrű esőerdői. 

GYALOGKAKUKK

A kakukkfélék e hosszú lábú képviselője tud repülni,

idejének nagy részét mégis a talajon tölti.

Rövid távon több mint 30 km/h sebességet is elérhet.

A sivatagban sétálva és szaladgálva igyekszik felzavarni

a lehetséges áldozatokat: gyíkokat, kígyókat, madarakat, kisemlősöket,

Bármit fog, erős, hegyes csőrének csapásával öli meg.

A ragadozók elől futva menekül:

hosszú farkát kormánylapátként jobbra –balra mozgatva cikázik tova.

PÁPAPINTY

Észak-Amerika legszínpompásabb madarai:

Nagyon óvatosak és rejtőzködők.

Többnyire csak a hímek éneke árulja el a jelenlétüket.

Magvakkal, rovarokkal, lárvákkal táplálkoznak.

Gallyakból és fűből takaros fészket készítenek,

melyet bokrok ágaira rakják.

Az USA délkeleti részén és Mexikóban költenek.

Közép-Amerikában, a Bahamákon, Kubában, Jamaicában telelnek.

A tojók tollruhája kevésbé színes.