A zebrapinty (Taeniopygia guttata)

a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe,

ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.

Ausztráliában szinte mindenhol előfordul,

kivéve a tengerpart nedves bozótosait és az esőerdőt.

Megtalálható az indonéziai Kis-Szunda-szigeteken is.

Betelepítették Naurura, Puerto Ricóba és Portugáliába.

Sikertelen betelepítési kísérletek történtek Új-Zélandon és Tahitin is.

E madár társas lény,

a szabadban kolóniákban és tartós párkapcsolatban él.

Egymagában tartani állatkínzás,

kalitkában maximum két madár tartható, a nem nem számít.

Több pár együtt-tartásához röpde szükséges.

Tápláléka fűmagok és néhány rovar,

a zöldeleséget is szereti (pl. salátalevél).

Az egészséges madár éberen figyeli környezetét,

állandó mozgásban van: ugrál, tollászkodik,

hangoskodik, fürdik és sokat eszik.

Fogságban 10–12 évig is elélhet.

A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata)

egy közepes méretű ázsiai díszmadár,

amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe,

ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.

A mandarinréce már jóval időszámításunk kezdete előtt

igen ismert és nagyra becsült madár volt Ázsiában.

A nyugatiak már megérkezésük után

nem sokkal felfedezték a madár szépségét.

Európába először 1745-ben telepítették be díszmadárként,

de tenyészteni elsőként csak 1834-ben sikerült.

A fajt könnyű gondozni és tenyészteni,

emiatt sok tenyésztőnél és állatkertben is megtalálható.

Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában,

de mára veszélyeztetett fajjá vált.

Víz közeli lombos erdők lakója.

A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció

jóval ezer pár alatt van, habár Japánban

megközelítőleg 5000 pár él; ez a szám az erdőirtás miatt csökken.

Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén

Európában is elterjedt, itt körülbelül 7000 vadon élő párt tartanak nyilván.

Világszerte elterjedt parkokban és dísztavak mentén,

és sok helyen visszavadulva is megtalálható.

A mandarinréce a fényes récék közé tartozik,

amelyek tollazatuk fémfényéről kapták nevüket.

A rendkívül szép formájú és tollazatú madár általában 41–49 cm hosszú,

szárnyfesztávolsága 65–75 cm.

Különösen jellegzetes a hím, melynek jellemzője a vörös csőr,

a szemek körüli fehér félhold alakú mintázat

és a csőr alatti nagy terjedelmű vörös tollazat.

Könnyen felismerhető zölden fénylő üstökéről,

gesztenyebarna szakálláról, széles fehér szem fölötti csíkjairól,

és feltűnően nagy narancssárga szárnytollairól,

amelyek vitorlaszerűen felmerednek.

Színváltozatai nem ismertek, habár dísztollai egyedenként eltérhetnek.