1. A macskák meg tudják inni a tengervizet.

Az emberrel ellentétben a veséjük képes kiszűrni a sót,

így vész esetén tengervízzel is életben tudják magukat tartani.

2. A macskák nem érzik az édes ízeket.

Hogy miért alakult ez így, azt nem tudják a tudósok sem.

Mindenesetre már csak ezért sem érdemes a cicákat csokis fánkkal kínálni. 

3. A macskák nem látnak közvetlenül az orruk elé.

Ezért nem veszik észre, ha az étel pont előttük van.

4. Egy macska az életének csak a harmadát tölti ébren, a többit átalussza.

5. A nőstény macskák általában jobbkezesek, a kandúrok többsége pedig balmancsú.

6. A macskák többsége 5 km/h-val gyorsabban fut,

mint Usian Bolt a legjobb formájában.

Az olimpiai bajnok sprinternek 45 km/h a csúcssebessége.

7. Ha nagyon meleg szobában nevelkednek a sziámi macskák,

akkor a fejükön nem fejlődik ki a fajtára jellemző sötét folt.

8. A macskák a nyávogást az ember miatt fejlesztették ki.

A cicák természetes hangja az emberi fül számára

nem hallható frekvenciatartományba esik.

A tudósok szerint a nyávogást az emberrel való

sikeresebb együttélés miatt találták ki a cicák.

9. A macskák 100 különböző hangot tudnak kiadni. A kutyák 10-et.

10. Nem csak a macskák tudnak dorombolni:

ilyen hangokat hallatnak az elefántok, mókusok, sőt még a gorillák is.

Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek,

melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói,

akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat.

Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek,

képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.

Peru partjai mentén lakó indiánok legfőbb istenüket, Aiapaecet

öregemberként ábrázolták hosszú macskafogakkal és bajusszal.

Egyiptomban Básztet istennő az otthonok,  és a házi macskák istennője volt.

A görög istenek közül Artemisz  kötődik ehhez az állathoz.

Egy ősi keleti legenda szerint a macska

az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján.

A macska  időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában.

A skandináv mitológiában is fontos szerepet tölt be,

ugyanis a vikingek társállatként és patkányfogásra is használták

Mohamed próféta kedvenc macskáját Muezza-nak hívták. 

Kínában a macskát az ártó szellemek és démonok

mágikus erővel felvértezett ellenségének tekintették.

Ahogy a Távol-Keleten sok helyütt, Japánban is

szerencsehozóként tekintettek rá.

A 15. századi Girolamo Visconti boszorkányokról írt ismertetőjében

megemlíti, hogy éjszakánként a boszorkányok macska alakjában próbálnak

az alvó gyermekek közelébe férkőzni.

A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van.

A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel,

hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről,

és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára

feltehetőleg végzetesek lennének.