Esti képek

Esti dal.
s a csillag csillog csak nekem, s elgondolom az életem...
Ami elmúlt, s ami lesz még, mit rég meguntam, s amit szeretnék.
Messziről nézem és nyugodtan, miután egykor futottam,
Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés lesz belül..
Öröm, kétség oly messzi cseng, és jólesik az esti csend.
Így jó még egyszer szem lehunyva, mindent végiggondolni újra.
A lélek könnyű, mint a pára, csend van, elalszunk nem sokára....

egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap..
Egy hosszú pillanatra csend lesz, áll a lég,
mintha minden élő csodára várna még..
Hisz oly varázsos minden, hátha így marad,
oly hamar sötétség reánk nem szakad..
De lassan, tétován fölkel a gyenge szél,
vigasztalva suttog, szép estét ígér...

Nesztelen, némán az égre lüktet a csendben a béke..
Hallgasd egy kicsit a holdat, arany szép hárfaként szólnak
dalai,s millió húrja megpendül újra, meg újra..
Amikor ismét csak csönd lesz, hallgasd még kicsit a csöndet....

Esténként pedig, amikor minden elhalkul
és az erdők álmodásában
csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább:
puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva
és libegve bolyong már a gyönyörű madár.
Alacsonyan száll és bagolyszerűen és hosszú csőre van
és az első csillag fénye már rezdül akkor
és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn.
Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó.
És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este.
Akik olyankor, egy tisztáson megállnak,
mélyen, mélyen bent a csalitos közt,
azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak,
akik a békét csinálják.
Mert a békét nem lehet csinálni.
Az van, s azt csupán megtalálni lehet.













