. A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát,

mely hóból, tejből, gyümölcsléből és fűszerekből készült.

A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el

a Földközi-tenger menti országokba.

Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára

, Nagy Sándor élénkítő szer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt,

míg Néró császár akár négyszáz kilométeres messzeségből is hozatott jeget,

hogy elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel,

fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagylaltféleséget.

A döntő újítás Marco Polo korából származik,

amikor is rájöttek, a fagylaltkészítő edényt le kell hűteni,

ahelyett, hogy a jeget kevernék a masszához.

A világ első nyilvános fagylaltozóját 1672-ben, Párizsban alapította Procope.

Habár eleinte csak a nyári szezonban volt nyitva,

és kizárólag citromfagylaltot árult, nagy népszerűségnek örvendett

. Olyan történelmi alakok kedvenc helyei közé tartozott,

mint Voltaire, Rousseau, Diderot, vagy Napóleon.

A hideg édesség sokáig csak a fejedelmi udvarok különlegessége volt,

ám az 1700-as évek végén Párizsban már nyolcvanféle fagylalt

és szorbet közül válogathattak a vendégek.

Hazánkban

Magyarországon már a XVIII. században elterjedt nyalánkságnak számított a fagylalt,

de akkoriban még inkább csak hideg nyalatnak nevezték.

A hosszú múltra visszatekintő "hideg nyalánkság" a jelenben is

változatlanul őrzi népszerűségét a fogyasztók körében,

remekül beleillik a modern kor étkezési szokásaiba.

A gyümölccsel megbolondított fagylaltok követik a modern étkezési kultúrát.

A magyar cukrászok fantáziájának és alkotó kreativitásának köszönhetően

a magas minőségű hazai fagylaltkészítmények

- legyen az vanília vagy egy még alig ismert, újdonságnak számító íz -

helytállnak az európai uniós kihívások közepette is.

A kiváló mestereknek köszönhetően nálunk minden fogyasztó élvezheti

a hűvös csemege sokoldalúságát és harmóniáját.