Csokonai Vitéz Mihály:
A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszottatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!

Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!

Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!

Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a bőjt: koplaljatok!

Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!

Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - -
Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!

Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.

Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.

S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.

Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. - -
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!

Illyés Gyula: Farsang (részlet)

A zene harmadnapja szólt már,
harmadnapja a friss zene!
a kis parasztház harmadnapja
szinte keringett már bele!
A víg zenébe, ami nappal
megragadt még a ház körül,
de éjjel, már harmadik éje,
diadalmasan szétterült,
szétfolyt és fölszállt büszke jelként
s a kicsi ház, a tél, a hó
fölött lengett mint mesebéli
víg népekkel telt léghajó.

Örömmel, vígsággal, reménnyel
duzzadó léggömb odafent
a téli éjben s kosarában
mi a kis házban idelent,
a kis házban, hol harmadnapja
a konyha és a két szoba
a félfalunak volt etető-
itató paradicsoma
mérföldre szállott hivogatva
a káposzta, a bor szaga
s nem szállt hiába, ilyen lakzit
a környék nem látott soha!

Kanizsa József: Farsangi maszkabál

Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.