10 jó tanács szülőknek, mielőtt „leordítják” a gyermekük fejét

a (félévi) bizonyítványt látván:

1. Tudd, hogy attól, hogy nem csupa ötöst látsz a bizonyítványban,

attól még a gyermeked egy értékes ember.

2. Tudd, hogy attól, hogy nem csupa ötössel zárta a félévet,

attól még lesz belőle valaki.

3. Tudd, hogy attól, hogy nincs tele ötösökkel a bizi,

attól ő még lehet valamiben a legjobb.

4. Tudd, hogy attól, hogy nincs tele ötösökkel a bizonyítványa,

attól ő még valamiben nagyon tehetséges lehet.

5. Attól, hogy nem lett tele ötössel a gyermeked bizonyítványa,

attól te továbbra is bízzál benne, hiszen ő is bizonyítani akar neked

. Aminek előbb-utóbb biztos meg lesz a gyümölcse.

6. Attól, hogy nem lett „csak” ötös a bizonyítványa,

attól még nem kell leordítani a fejét.

Különben is, ezzel a viselkedéssel csak azt éred el,

hogy félni fog tőled a gyermeked és emiatt még rosszabbul teljesít majd,

hiszen görcsössé válik, mert nem tud megfelelni neked.

Tehát akár te is lehetsz az oka a „nem ötös” bizonyítványnak.

7. Tudd, hogy attól, hogy nem lett teljesen ötös a gyermeked bizonyítványa,

az még nem jelenti azt, hogy ő nem tett meg mindent azért,

hogy ötös legyen.

Ne akarj többet követelni a gyermekedtől,

mint amire csak a „maga módján” képes!

8. Tudd, hogy attól, hogy nem csak ötösöket látsz a bizonyítványában,

attól ő még a te gyermeked. Így kell őt szeretned!

És büszkének kell rá lenned!

9. Tudd, hogy attól, hogy nem teljesítette számodra az általad megkövetelt

„csupa ötöst”, attól ő még egy különleges gyermek, a „maga módján”.

Te szoktad mondani, hogy ő a mindened. Az életed.

A különleges kincsed.

Hát, akkor egy gyengébben sikerült bizonyítvány se változtasson ezen!

10. És tudd, hogy az életben nem az számít,

hogy „csupa ötös” e a gyermeked, hanem az, hogy ÉL,

hogy VELED VAN, hogy BÁRMIKOR MEGÖLELHETED,

hogy VÁRHATOD HAZA, hogy a KEDVENCÉT FŐZHETED,

és hogy a VELE VALÓ LÉTEZÉS MINDEN PILLANATÁT ÉLVEZHETED!

Egy gyermekét elvesztő szülő ugyanis,

még egy rosszabbul sikerült bizinek is örülne,

csak legalább a gyermeke élhetne…
(Lippai Marianna)