A nők kapcsán fogalmazódott meg:
Mit vár el egy nő a férfitól?

Azt, hogy legyenek vele figyelmesek, éreztessék hiányát és kivételességét,

hitessék el vele, hogy nő, hogy jó nő, ne hagyják egyedül,

jelezzék, hogy szükség van rá

. És mindennek gyakran adjanak hangot.

Mondják, gesztikulálják, metakommunikálják el, hogy mit ér az a nő.

Te mit gondolsz erről? Mert nekem az jutott eszembe,

hogy hisz a férfiak sem akarnak mást.

Szeretnék, ha figyelmesek lennénk velük,

ha folyamatosan hangot adnánk annak, hogy mennyire hiányoznak,

ha éppen nincsenek mellettünk.

Nincs nagyobb vágyuk, mint hogy szüntelenül bebizonyítsuk nekik,

hogy ők mekkora férfiak, hogy a talpukon férfiak, hogy a velejükig azok.

Nem szeretnek egyedül maradni, a statisztikák tanulsága szerint nagyon nem.

Sokkal nehezebben élik meg az egyedül maradást,

és ebből kifolyólag sokkal hamarabb mennek bele egy új,

együtt élős párkapcsolatba, mint mi, nők.

Szóval: mi akkor itt a különbség? Van egyáltalán valami különbség?

Mert ha nincs, akkor nem is olyan nehéz a megoldás.

Nézzünk csak magunkba, vegyük sorra,

hogy mi mit szeretnénk kapni egy kapcsolatban.

Ha kész a leltár, akkor nincs más dolgunk,

mint alkalmazni ezeket az elvárásokat párunkkal szemben.

Pontosan azt adjuk neki, amit mi kapni akarunk.

Ha jól működnek az egyetemes törvények,

(a vonzás és taszítás, az analógiák törvénye)

már pedig nekik az az egyetlen dolguk, hogy jól működjenek,

akkor rövid időn belül visszakapjuk azt, amire mi vágytunk.

De hogy mondjunk valami konkrétat is a férfiak kívánságlistájával kapcsolatban:

vizsgálatokból kiderült, hogy a férfiak nagy része a „hagyományos” nőkre vágyik.

Ez minden tekintetben értendő.

Így semmilyen szélsőség nem kedvencük:

nem szeretik sem a csont-, sem a húskollekciókat.

Talán hihetetlen, de igaz:

minden divat és trend ellenére szívesebben hancúroznak az utóbbiakkal.

De még ne törjenek ki örömujjongásban dundi társaink,

most jön a hidegzuhany:

szívük parancsára társasági összejöveteleken

karcsú párjukkal az oldalukon feszítenek.

A „túl” kulcsszó a férfiak „nem-szeretem” szótárában.

Nem szeretik a túlzottan kikent-kifent,

agyonkozmetikázott-szoláriumozott-műkörmözött egyedeket .

  A túlöltözött, a túl alpári, a túl beszélős sem járja.

De ez nem zárja ki a csinosan öltözött, a mértékkel „alpári”

és az „amikor-kell-akkor-beszél”-fajtát.

(A mikor és mennyi mindig az adott férfi szó-elvárásaihoz igazítandó.)

Boldogan veszi, ha „konyhatündér” a párja, ha finomakat

és ízlésének megfelelőket fabrikál a konyhában.

Érdekes módon a tisztasági vagy a takarítási kvalitásai már nem annyira érdeklik.

Ha kicsit rendetlen a szerelme, vagy ha nem naponta porszívózik,

az egyáltalán nem zavarja.

Tudniillik nem veszi észre. Ja, így könnyű!

Egy-két mosatlan tányér vagy pormacska

már csak azért sem hozza ki a béketűrésből, mert fogalma sincs róla,

hogy ezek léteznek, ő ugyanis nem találkozik velük.

(A tisztaság-mánia így csak a nők értékrendjében foglal el rangos helyet,

a férfiakat hidegen hagyja.)

Nagy érték a férfiak szemében a szabadságot adó nő.

Vagyis az olyan, aki nem faggatja minden alkalommal féltékenyen:

hol voltál, kivel voltál, miért nem jöttél, miért most jöttél.

Aki nagyvonalúan elnéz apró késéseket,

és nem tart igényt párjára a nap huszonnégy órájában.

Aki nem vezet határidő naplót annak foglalatosságairól és kötelességeiről,

és aki durva sodrófa helyett finom csókkal várja haza estére kiruccanó kedvesét.

Alapul véve azt a sokat hangoztatott adatot,

hogy a férfiak gondolkodásának tetemes részét erotikus fantáziák töltik ki,

nem hagyható figyelmen kívül a nő ebből a szempontból sem.

Jó, ha mindig kapható a dologra, és jó,

ha élénk fantáziájával gazdagítja az együttléteket.

Ebben a szituációban a férfiak megbocsátják a túlkapásokat.

Ez az egyetlen terület, ahol a „túl” létjogosultságot kap.

Lehet túlzásba vinni a gyakorlatozást, de akár a csúnya beszédet is.

De a férfi lélek bonyolult szerkezet.

Ha egy fokkal túllépi a nő a férfi által meghatározott mértéket és kereteket,

már lőttek a harmóniának.

Vagyis ha jobb zsonglőr, tehetségesebb fantaszta és technikásabb szerető a nő,

mint ami a férfi elvárásaiban él, akkor visszájára fordulhat minden:

gátlásokat és idegességet okoz a férfi precíziós finomságú rendszerében.

Leblokkolhatja, megrémisztheti, eltávolíthatja a nem kellően adagolt profizmus.

Az életkor kérdése többnyire csak néhány évtizedes múlttal válik érdekessé.

Az ún. kapuzárási pánik sok korosodó férfit kerget fiatal nők karjaiba.

„De akkor sem értem, mit lát  egy ötven éves férfi egy húsz éves, buta kis libában”,

fakad ki egy interjú középkorú nőalakja.

Álljon itt inkább a megkérdezett úr őszinte és sokatmondó válasza:

„Nem esetem az ilyen kis liba, de azért megpróbálok férfiválaszt adni neked.

A másik ok, hogy egy fiatal nővel végigsétálni a belvárosi korzón

nem kis büszkeséggel tölti el a hiú férfilelket.

Valamint némelyik még valóban nevelhető,

alakítható, ezzel szemben egy negyvenes nő aligha.”

Hát, erről van szó. Kedves x-fölöttiek ez a zord valóság.

Világos, mint az egyszeregy.