Az üvegfestés vagy üvegfestészet

egy festészeti technika,

amely színes üvegdarabok összeillesztésével

alkotja meg kompozícióit

. Az építészetben ablakok díszítését szolgálja,

de használati tárgyak készítésekor is szerepet kaphat.

Más festészeti eljárásoktól eltérően az üvegfestéssel készült mű

a rajta áthaladó fényt színezi meg,

világító színei erőteljesebb hatást gyakorolnak a szemre,

mint a festékrétegekről visszaverődő, szóródó fény.

Az üvegfestés alapvető technikái (olvasztás, formázás, színezés)

az ókori Egyiptomban ismertek voltak.

Az egyiptomiak még nem ismerték az átlátszó üveget,

mert a megolvasztott homok többnyire színes,

és a színeket ásványok, fémoxidok hozzáadásával lehet változtatni.

Az üveg kezdeti felhasználása tárolás volt:

főleg balzsamtartó edényeket készítettek belőle.

Emellett az üveget más anyagokkal is kombinálták.

A késő antik kor jellemző dísztárgya volt az aranyfóliás üvegamulett.

Először két áttetsző üveglap közé egy vékony aranylapocskát helyeznek el,

ami már önmagában ábrázolt valamit:

az egyik legismertebb darab például egy római arisztokrata család tagjait.

Ez a tárgy az üvegfestés egyik legegyszerűbb technikáját alkalmazza,

ami szó szerint még nem is az üveglap megfestése.

Egy-két századdal később, azonban, a bizánci falmozaikokon

a festett üveg darabokat már igen bonyolult

és monumentális falképek megalkotásához használták.

. Az apró üvegdarabkák pedig -amiből egy egész festmény áll

össze- visszaverik a fényt, csillognak,

különösen ha még arany vagy ezüst zománcréteggel is bevonják.

Még gazdagabb, természetfeletti hatást értek el azzal,

hogy a kis kockákat különböző szögekben ragasztották a falra,

így azok a fényt változatosan tükrözték vissza.