Grépfrút, a sokoldalú gyümölcs

Az biztos, hogy számtalan jótékony hatást gyakorol a szervezetre,

és szinte minden része fogyasztható –

nem mindegy azonban, mikor és milyen formában!

 

Egy citrus a karibi térségből

A grépfrút valójában két citrusféle kereszteződése.

Az édes narancs (Citrus sinensis)

és a pomelo (Citrus maxima) házasításából született.

Jóllehet a pomelo csupán néhány éve jelent meg a hazai üzletekben,

piacokon, ma már talán sokan ismerik

a legnagyobb citrusként is számon tartott gyümölcsöt,

de az biztos, hogy mindenki ismeri az egyszerre édes,

savanykás és enyhén kesernyés grépfrútot.

A napjainkban egyre ritkábban használatos citrancs elnevezés is utal

a keresztezésre, de a pomelo ismeretének hiányában i

tthon sokáig úgy tartották, a grapefruit nem lehet más,

mint a citrom és a narancs sajátos hibridje.

Ez azonban tévedésen alapuló vélekedés volt csupán.

 

Bármilyen különösnek is tűnhet, de ez a gyümölcs nagyjából

az 1950-es években kezdett elterjedni Európa-szerte.

Nem is tekinthető túlságosan réginek,

merthogy az első írásos feljegyzés az akkor még

tiltott gyümölcsként” emlegetett különleges citrusról

egy 1750-ben született Barbados természetföldrajzi leírásában szerepel.

A karibi sziget olyannyira büszke a gyümölcsre,

hogy az ország hét csodájának egyikeként tartják számon. 

Az első grapefruit a 19. század első felében

került át az USA napsütötte államába, Floridába,

ahol a kedvező klímának köszönhetően termeszteni is kezdték.

A grépfrút igencsak melegigényes növény,

ráadásul magas páratartalom is szükséges

az akár 20-25 m magasságot is elérő fák növekedéséhez,

és a rajta fürtökben növekedő gyümölcsök tökéletes éréséhez.

 

A világ számos nyelvében az angol grapefruit elnevezés honosodott meg,

ami pontosan erre utal: akár egy hatalmas szőlő fürtjei,

úgy csüngnek a fákon.

Botanikailag egészen az 1830-as évekig

nem is tekintették külön gyümölcsnek,

és csupán e közkeletű néven emlegették.

A grépfrút tudományos elnevezése (Citrus paradisi)

ekkor született meg.

Valódi hibrid-eredetére azonban több mint 100 esztendővel később,

az 1940-es években derült fény.

Számos déligyümölcstől, de citrusfélétől is eltérően nem utóérő.

Ez annyit jelent, hogy mindig éretten szüretelik,

de minél hosszabb időt tölt a fán, cukortartalma annál magasabb lesz.

Megfelelő klimatikus viszonyok között gyakorlatilag folyamatosan érik.

Viszonylag jól tűri a szállítást, tárolást.

Azzal a veszéllyel tehát nem kell számolni,

hogy éretlen gyümölcsöt vásárolnánk.

Arra persze érdemes figyelni,

hogy a héját rendszerint különféle vegyszerekkel kezelik,

hogy megelőzhető legyen a gyors romlás,

ezért ha a grépfrút héját esetleg süteménybe reszeljük,

előzetesen forró víz alatt mossuk-sikáljuk a gyümölcsöt!

 

A gyümölcshús színe szerint

alapvetően háromféle grépfrútot különböztetnek meg:

a fehér (ami valójában halványsárga),

a rózsaszín vagy pink

és a nálunk viszonylag ritka vörös fajtát.

A fehéret tekintik a legrégebbinek,

a rózsaszínt a 20. század elejétől, 1906-tól jegyzik.

A vörös grépfrút talán egy mutáns lehetett egykor

a rózsaszín gyümölcsöt hozó fákon.

Később aztán botanikusok kísérleteinek köszönhetően

már önállóan is termeszteni kezdték.

Népszerűsége akkora lett,

hogy Texas állam szimbolikus gyümölcsévé nőtte ki magát

a piros grépfrút –

hosszú ideig csak ezt a nemesnek tartott fajtát termelték itt.

A világ legnagyobb grépfrútültetvényei ma is

az USA-ban találhatók, a dobogó második helyén Kína,

míg a harmadikon a Dél-afrikai Köztársaság áll.

Hitek és tévhitek a grépfrútról

A grépfrút jellemzően édeskés, savanykás

és kesernyés ízvilágát sokan kedvelik.

Frissen facsart levét főként

a forró éghajlatú országokban tartják tökéletes szomjoltónak.

Jellegzetes kesernyés aromáiért elsősorban

a héj belső részében koncentrálódó naringin nevű

(a flavonoidokhoz tartozó), valamint a glikozid nevű vegyületek a felelősek.

A fanyar, kesernyés aroma a gyümölcs típusától függően

lehet erősebb vagy enyhébb.

Az biztos, hogy a grépfrútot fogyasztás előtt

minden hártyájától érdemes megszabadítani, hogy élvezeti értéke tökéletes legyen.

 

Mint a citrusfélék mindegyike, remek C-vitaminforrás:

100 gr gyümölcshúsban 33,3 mg található.

Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy átlagos 30-35 dkg-os grépfrút

fedezi az egészséges szervezet számára szükséges napi C-vitamin bevitelt.

Emellett található benne többféle B-vitamin,

köztük a rendkívül értékes folsav.

Az ásványi anyagok közül tartalmaz magnéziumot,

káliumot, kalciumot és foszfort, sőt egy kevés cinket is.

 

Ami azonban a divatos diéták fontos gyümölcsei sorába emelte,

az rendkívül magas rost- és víz-,

valamint igen alacsony szénhidrát és zsírtartalma,

és a szervezetre gyakorolt élettani hatás

. Jóllehet egy ideig zsírégetőként tartották számon a friss gyümölcsöt,

ezt azonban laboratóriumi vizsgálatok nem támasztották alá.

Egyes vegyületei (főként a glikozidok) segítik az ásványi anyagok felszívódását,

kedvezően hatnak a szívműködésre,

mások serkentik a máj zsírbontó aktivitását.

Aki tehát grépfrút-diétába kezdene,

vegye figyelembe, hogy látványos eredményhez alacsony szénhidrát-

és magas fehérjetartalmú élelmiszerek előnyben részesítése

– és mindig érdemes hozzátenni:

rostban és folyadékban gazdag, mértéktartó táplálkozás,

testmozgással kombinált életforma – mellett juthat.

Napi 2 dl frissen préselt grépfrútlé elfogyasztásával azonban

mindenki sokat tehet az egészsége megőrzéséért.

 

A gyümölcs koleszterinszint-csökkentő hatása is vitathatatlan.

A grépfrút – magas rost- és pektintartalma következtében is

– jelentősen segíti az anyagcsere-folyamatokat,

így kis odafigyeléssel a grépfrút étrendbe iktatásával

viszonylag gyorsan megszabadulhatunk a téli hónapokban

gyakran észrevétlenül felkúszó felesleges kilóktól.

 

Számos tévhit keringett arról,

hogy  a grépfrút-fogyasztásra épülő diétáinak

milyen káros mellékhatásai léphetnek fel.

Nem szabad elfelejteni,

hogy a sokféle vegyületet tartalmazó gyümölcsben

valóban akadnak olyanok, amelyek serkentik,

mások pedig gátolják vagy lassítják

bizonyos gyógyszerek felszívódását a szervezetben.

Erre a tudatos táplálkozás során érdemes figyelmet fordítani,

de a gyógyszerkölcsönhatás egyszerűen kivédhető:

hagyjunk legalább 4 óra szünetet a gyógyszer-

és a grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása között!.

 

A grépfrútlé az enzimműködést is befolyásolja,

ez is összefügg karcsúsító hatásával, de nem szabad túlzásokba esni!

Kiegyensúlyozott és mértékletes tápanyagbevitel mellett

érhető el a legoptimálisabb hatás.

 

Nem olyan rég nyert az is bizonyosságot,

hogy a grépfrút fogyasztása késlelteti az öregedést,

ami jó hír a gyümölcs minden meglévő és leendő rajongójának.

Továbbá a rák gyógyításának kutatása során is már

egyre többen hivatkoznak arra, hogy a grépfrút-fogyasztás

igen jótékony szerepet tölt be a halálos kórral vívott küzdelemben.

 

Köztudott, hogy nem csupán a gyümölcshús és gyümölcslé

igen egészséges, de a grépfrút magjában is

valóságos csodaszerek lakoznak.

A fehér magokból készült kivonat legismertebb tulajdonsága

a fertőzéses megbetegedésekkel szemben nyújtott védelem,

illetve a fertőzések hatékony leküzdése.

Úgynevezett antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik,

ami praktikusan annyit tesz, hogy elpusztítja a mikrobákat.

Kis túlzással természetes antibiotikumnak tekinthető,

vagyis természetes fertőtlenítő, másik oldalról megközelítve:

természetes tartósító.

Ezt a tulajdonságát azonban csak a gombákkal szemben bizonyították,

a baktériumok esetében nem.

Ajánlják légúti fertőzések kezelésére

vagy a szájhigiénia helyreállítására,

de haj- és bőrápolás során éppúgy hasznosítható,

mint a babaápolásnál és még számos más területen.

 

Grépfrútot mindig frissen!

A grépfrútot, legyen az fehér, pink vagy vörös húsú,

legjobb, ha frissen fogyasztjuk.

Érdemes akár alma vagy narancs levével is elegyíteni

a préselés során a kellemesebb ízek eléréséért,

de önmagában is nagyon ízletes gyümölcslé nyerhető belőle.

 

Ha a gyümölcshúst használjuk különböző fogásokhoz,

mindig tökéletesen filézzük ki.

A legegyszerűbb, ha vastag héját eltávolítjuk,

majd egy éles segítségével a hártyák közül kimetsszük az értékes,

tiszta gyümölcshúst.

Lehetőség szerint ne süssük-főzzük a grépfrútot,

hogy a vitamintartalma megmaradjon.

Igazi téli vitaminbomba lehet a pikáns grépfrútsaláta.

Remekül illik a gyümölcs mellé a bébispenót,

az édeskömény, de a krémes avokádó is.

Grépfrútsaláta avokádóval

Hozzávalók:
2-3 db közepes méretű pink grépfrút (darabonként, héjastól kb. 25 dkg)
1 db nagyobb méretű érett avokádó
1 csomag madársaláta
1 kis fej mogyoróhagyma (salotta)
3 evőkanál szőlőmagolaj (vagy extraszűz olívaolaj)
1 evőkanál fehérborecet
ízlés szerint: só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A grépfrútokat kifilézzük, a gyümölcshúst nagyjából 1 cm-es darabokra tépkedjük. A salátát megmossuk, alaposan lecsepegtetjük. A hagymát egészen finomra kockázzuk. Az ecetet, olajat csavaros tetejű üvegbe kanalazzuk, sóval ízesítjük, hozzáadjuk a felaprított hagymát. Az egészet alaposan összerázzuk. Az avokádót félbevágjuk, a mag mentén elfordítjuk, magját kivesszük, egy teáskanál segítségével kikanalazzuk a gyümölcshúst a héjból. Az avokádót vékonyan felszeleteljük. Egy mutatós tálon elrendezzük a salátaleveleket, felváltva ráhelyezzük a grépfrútkockákat és az avokádószeleteket, kissé megborsozzuk, majd az öntettel meglocsoljuk. Azonnal tálaljuk.

 

Akár a sültek köretét is változatosabbá lehet tenni filézett grépfrúttal.

Remekül illik mind a fehér, mind a vörös vagy rózsaszín gyümölcs

a vajban párolt spenót, a sárgarépa

vagy épp az édeskés sütőtök mellé,

de a hagyományos párolt rizs is különlegessé tehető

néhány gerezd frissen filézett grépfrúttal a tetején.

 

A grépfrútot használhatjuk vegyesen is a többi citrusfélével gyümölcssalátához,

de akár citruslekvárhoz is remek alapanyag.

Szinte minden olyan desszertbe csempészhetünk grépfrútot,

amibe narancsot teszünk, remekül kiegészítik egymást,

de önállóan is használható pikáns, különleges desszertekhez.