ELENA KARNEEVA KÉPEI

Tarka színre festette be,október a hegyeket,

nem átallott kézbe venni szeretettel,minden egyes levelet.

Hat színt festett megkeverve,szivárványnál színesebbre:

saját ízlésvilágára a zöld tájat átpingálta.

Csiricsáré, tarka-barka? -színkavalkád nem zavarta.

Szép kontrasztos háttérképnek,maradt az ég kobaltkéknek

.Megbarnultak a bükkösök,a juharfák vérvörösök,

akáclevél citromsárga,gesztenyékét rozsda rágja

.A vén tölgyfáké aranyos,a kőriseké narancsos,

tarkállanak parti füzek,rőt avar takarja,a zöld füvet.

Az ősz lebeg már előttünk édes ízével,bánatával

,s kolibri tarka színeit hozza,tejfehér köddel borítva be a tájat.

Öröm a nyárral messze már,elszállt,mint hajnali harmat,

fájó csend borul szívünkre,és kesernyés illata az elmúlásnak.

Itt vagyok én is bús panasszal,emlékével sok fénylő nyárnak

,s választom külön a jót a rossztól,ocsút a magtól,mely életem bejárja.

Még egy szemöldökrántás a nyárnak,a fénynek,napnak,

ifjúságnak,és sóhajtva köszöntlek, bús őszöm,

s fogadlak szelíd megnyugvással.

Megérkezett,itt az ősz,mit annyira szeretek,

szellő segít zörgetni fenn a fán a levelet.

Mely ezer színben öltözködve készen áll

tangótánccal hull a mélybe,már mit se vár.

Majd a lassú szellő keringőzve,olyan puhán

temeti a meggyengült ,nyári napnak sugarán.

Mosolygom,mert édes illatáradat

,ropog a lépkedő lábam alatt.

Porrá válik,majd eltűnik nyomtalan,

hunyd le szemed,ne nézd,csak lásd szavam.

Hiszen ezer csoda,itt az őszben,mind miénk

úgy hull az ágról a megfáradt,megsárgult,roppanó levél.